Mária-kő

Egy kicsit szürke és hózáporos januári napon csapatunk úgy döntött, hogy egy szolid túra erejéig meglátogatja a Békás-szorosban magasodó Mária-követ. Az indulással nem kellett sietnünk, hiszen a hó ellenére is viszonylag jól járható és nem túl hosszú szakaszról volt szó. Így hát a kora délutáni órákban összeszedelődzködtünk és elindultunk Gyergyószentmiklósról a Békás-szoros irányába. Ahányszor ezen az útvonalon végighaladunk, szinte már kötelességünknek érezzük, hogy a Pongrác-tetőn egy kicsit elidőzzünk. Ez ekkor is így történt.

 

A Pongrác-tetőről megörökített esztena

 

Azért túl sokáig nem maradtunk, hiszen a csípős szél gyorsan áthűtött. A Gyilkos-tavat nem sokkal elhagyva, jobbra letérve a főútról egy mellékúton parkoltunk le. A sárga és piros  (háromszög) jelzésen indultunk el, melyek közül az előbbi a Mária-kő, az utóbbi pedig a Gyilkos-kilátójához vezet. Pár száz méter gyaloglás után a két jelzés elvált egymástól, miközben lassan a Kis-Békás-patak völgyéhez érkeztünk. A nem túl barátságos idő ellenére is szép volt a kilátás.

 

A Kis-Békás-patak völgye

 

A Virágos-rét oldalán az erdőszélén haladtunk északi irányba, ahol elérve a Cifra-nyerget már kezdett megmutatkozni a csodás Mária-kő sziklafala. Egy kis ereszkedést követően úgy döntöttünk, hogy e sziklát alulról is megvizsgáljuk. Hát igen, elég nagy volt.

 

Égbetörő sziklaszirt

A sziklapárkányokon egyensúlyozó fenyők látványa igencsak impozáns látványt nyújtott.

 

Egyensúlyozó fenyők

Ezt követően folytattuk mászásunkat a „kijelölt” úton.

 

 

Útban (?) a Mária-kőre

 

Na jó, csak a fénykép erejéig tapicskoltunk négykézláb a meredélyen.

 

 

Nem megyünk tovább...

 

A hegyet érdemes inkább a jól bevált úton megmászni, így hát visszakapaszkodtunk a Cifra-nyeregbe és a jóval barátságosabb, erdős keleti oldalán kezdtük meghódítani az emelkedőt. Ekkorra már az időjárás is egyre „csúnyább” (bár ki, hogy szereti) arcát kezdte el mutatni, hiszen pár perc leforgása alatt sűrű havazás kezdődött.

 

A Kis-Szurdok-kő hópelyhek homályában

 

Néhány meredekebb szakaszt leküzdve és kiérve a fenyvesek sötét birodalmából megérkeztük utunk végpontjához, a Mária-kőre.

 

Az 1125m magas Mária-kő

 

Az ember azt gondolná, hogy csak kellemes időben láthatjuk meg egy táj szépségét, pedig az igazság az, hogy sokszor a legzordabb időben pompázik igazán a természet. A sűrű havazás és az átsejlő kék ég földöntúli fényekben fürdette a Mária-kővel szemben álló Oltár-kő csodás sziklaobeliszkjét.

 

Oltár-kő (1156m) és a tetején 1995-ben elhelyezett 7m magas és 2,5m széles kereszt

 

Szikla- és hóobeliszk

A természet komponálta

 

Egy kis idő elteltével a hegyeken átszökkenő, fogcsikorgató szibériai szelek tova fújták a fellegeket és szép lassan feltűnt teljes pompájában az Oltár-kő, mögötte a kettéhasított Kupás- és Bardóc-kővel. De vajon mit mesél magáról a Békás-szoros legszebb sziklatornya? Honnan ered az elnevezés?

 

A havazás elvonultával előbújó Oltár-kő és társai

 

„Az Oltár-kő sok névváltoztatást ért már meg, nevezték már Nagy Mogulnak, Puskás-kősziklának, románul Turnul Bardosoluinak. A szóbeszéd úgy tartja, hogy a 19. század vége felé a Mária-kőt nevezték Oltár-kőnek, és fordítva. A két szikla formáját megfigyelve logikusan nevezték így őket. A mai Mária-kő egy oltárra emlékeztet, az Oltár-kőben pedig akár a Szent Szüzet is megláthatjuk, a Kisjézussal. Annyi viszont biztos, hogy az első világháború óta hívják a mai nevükön a két sziklaalakzatot – csakúgy a turistairodalomban, mint a köztudatban.”

Akinek esetleg kedve lenne megmászni az Oltár-követ az megteheti csak legyen megfelelő tapasztalat és felszerelése hozzá. A sziklát elsőként 1934. szeptember 8-án sikerült megmásznia Csallner Erwinnek, akit a következő években, évtizedekben többen is követtek. További részleteket és érdekességeket az alábbi linkre kattintva olvashattok:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Olt%C3%A1r-k%C5%91

2013-ban a sziklán emléktáblát helyeztek el Erőss Zsolt székely hegymászó emlékére, ki a himalájai Kancsendzönga megmászása során vesztette életét társával, Kiss Péterrel együtt.

 

Balról jobbra: Cifra-nyereg tisztása, Csíki-bükk, Kis-Cohárd, Nagy-Cohárd, Oltár-kő, háttérben a Kupás-kővel és a Bardóc-csúccsal

 

Egy kis beszélgetést és a táj szépségén történő elmerengést követően elfogyasztottuk csúcspálinkánkat, majd a sötétedés érkezésével elindultunk vissza, hogy Gyergyószentmiklóson megtömjük megürült bendőnket a kedvenc, lábszagú sajttal megszórt sült pityókával.

 

A túra fényképes dokumentációját készítette: Hwesta