OKT 21. Mátraháza - Sirok

Ma is a 6:30-as busszal indultunk a gyöngyösi autóbuszpályaudvarról. Az előző napi túránk végpontjára Mátraházára igyekeztünk, hogy teljesítsük a mai nap kiírás szerinti 21,6 km-ét. A busz alig fél óra alatt megtette az utat, mi pedig fél nyolc után az üres nagy parkoló mellett találtuk magunkat. Húsvét hétfő előző nap volt, kedden már csak a szanatóriumban dolgozó ápolókkal együtt utaztunk a buszon, turisták nem voltak rajtunk kívül.

A parkolóban felvettük a kabátot, sálat, sapkát. Igaz, hogy március vége volt, de itt fent a hegyekben még csípősek voltak a hajnalok. 

Megkerestük a kék jelzést, majd elindultunk. Az előttünk álló 2,5 km ugyan nem sok, de ennyi táv alatt 300 méter szintet kell leküzdeni Kékestetőig. A kék jelzés mellett még Mátraházán megnézhetjük a Naphimnusz Parkot is.

A Veronika-rét, a sípálya alján.

Ha van időnk érdemes lehet megnézni a ma már elhagyott és romos síugró sáncot és a Tündi forrást. Ehhez a kék jelzésről balra kell letérni a S+ jelzésre, kb. 300 méterre a Veronika-réttől.

A sánc régen...

... és most.

Jó egy órás ráérős baktatás után érkeztünk meg a csúcsra. A pecsételőhely azonban nem itt van. A TV-torony kerítése mellett, jobbra a zöld sávon le kell mennünk egészen a szanatórium portájáig. Ott a portásfülke ablakában található a bélyegző.

Bélyegzés után visszamásztunk a toronyhoz és - az akkor még zárva levő - Tető Étterem teraszán megettünk egy-egy szendvicset.

Szerintem nincs olyan turista Magyarországon, aki még nem volt legalább egyszer Kékestetőn, illetve a TV-torony kilátóban. Mi is számtalanszor megjártuk, így most nem mentünk fel (nyitva sem volt még ilyen korán). Ha később érkeztek, és azok közé tartoztok, akik még nem voltak fent, érdemes kifizetni a belépőt. Nem csak a kilátás gyönyörű - akár a Tátra vonalait is látni lehet - hanem egy egyedülálló minipalack-gyűjtemény is található a toronyban, a presszó emeletén. Talán azt már nem mindenki tudja, hogy volt egy régi tv-torony is, ami most is megvan. Ez nem más, mint az alacsonyabb kőépület közvetlen a mostani torony mellett.

Kilátás a toronyból. A kép egy korábbi túrán készült.

Ezen a korabeli képeslapon még nyoma sincs az új TV-toronynak, csak a réginek. Forrás: egykor.hu

A kék jelzéssel párhuzamosan a sárga is elindul lefelé a hegyről. Majd' 1 km ereszkedés után az idő is enyhülni kezdett, előbújt a nap, soknak tűnt már a sapka és a sál. Ekkor már a Sötét-Lápa Nyergénél jártunk. Itt van egy útkereszteződés, a K+ jelzést követve leereszkedhetünk a Pisztrángos-tóig. Mi természetesen tovább mentünk a kéken, és hamarosan feltűnt az Erzsébet-szikla és a kereszt is.

Visszapillantás a Kékesre az Erzsébet-sziklától

Alig kell 500 métert bandukolni ismét egy csodálatos panoráma tárul elénk a Saskőnél. Itt található a turista emlékmű is, mely az I. Világháborúban elesett turistáknak állít emléket. Az emlékmű 1930-ban épült.

A turistaemlékmű

Kilátás a Saskőről.

Mindenképp érdemes akár hosszabb szünetet is beiktatnunk itt, mert gyönyörű a panoráma. Láthatjuk innen a Markazi-tavat, Parádot, Parádfürdőt, Recsket is. A kéktúra ezen szakaszán gyakran meg fogunk állni nézelődni, rácsodálkozni a táj szépségére, mert végig látványos és nagyszerű panorámákkal rendelkező helyeken vezet keresztül. 

Itt már "csak" 800 méter magasan halad a kék jelzés. Természetesen pár száz méter után ismét egy kilátóhelyhez érkezünk, a Disznó-kőhöz. Ha pontos akarok lenni, akkor kb. 30 métert le kell térni a kékről, a kék háromszöget követve. Nem nagy távolság, ezt se hagyjuk ki!

Szinte végig élvezhetjük a gyönyörű panorámát

Tovább haladtunk a kéken. Hamarosan a sárga jelzés letért balra a Disznó-kői elágazásnál. Az út ekkor még javában ereszkedik. Megérkeztünk a Markazi-kapuhoz. Ez a hely már ismerős volt számunkra, hisz fél évvel korábban egy teljesítménytúra alkalmával már érintettük a helyet, igaz akkor nem kéken, hanem a zöld jelzésen az Ilona-völgy felé haladva.

Hamarosan pecsételőhelyhez érkezünk (Hármashatár Eh.). Szép, új esőbeállóban várja a bélyegző a turistákat.

A közeli padokon megpihenhetünk. Így tettünk mi is, és egy másik kéktúrázó család is. Ők nem siettek annyira, mint mi, előcsomagolták az otthonról hozott szalonnát, tüzet raktak és sütögetni kezdtek, amíg a gyerekek a közelben rohangáltak. Ránk még jókora leküzdendő távolság - és szintemelkedés - várt, így útnak indultunk. Pihenőt mindenképp érdemes itt beiktatni, mert meredek emelkedésnek indul a kék jelzés. A Szár-hegyre kapaszkodunk, 500 méteren 120 méter szintet leküzdve.

Már nincs sok hátra :) Meredek kaptató a Szár-hegyre.

Egy geoláda is rejtőzik a környéken, ládászoknak kötelező.

Innen indul a hullámvasutazás. Leereszkedünk a Szár-hegyről, hogy felkapaszkodjunk a Cserepes-tetőre, majd ismét le a Selyem-rétre, és fel az Oroszlánvár romjaihoz.

A várnak van egy legendája is:

Az Aba nemzettségből származó Kompolti Kázmér építtette IV. Béla parancsára. A várat először egy 1325-ös okmányban említik. A sáncokkal körülvett vár feltehetően Eger 1552-es ostroma idején pusztult el.
Az Oroszlánvár legendái közül az egyik egy bátor, eszes szolgalányról, Ilonáról mesél, akinek apja lovászként szolgált Kompolti Kázmér földesúrnál. A vár avatásán a negyvenes éveihez közelítő urat mindenki a nősülésre biztatta, ám Kompolti Kázmér nemigen akarta feladni függetlenségét. Előállt az ötlettel, neki csak olyan asszony kell, aki az oroszlánt is meglovagolja. Legnagyobb megdöbbenésére Ilona jelentkezett. Egyesztendős határidőben állapodtak meg, ennek letelte előtt megérkezett a hatalmas fenevad, vasketrecben. A leány nem tétovázott, belépett a ketrecbe, s kezei között báránnyá szelídült az oroszlán. Az esküvő nem is maradt el, s férjét nem zavarta az sem, hogy alacsony származású hitvese fondorlattal győzte le, mivel fokozatosan édesgette magához a vadállatot.

Forrás: varbarat.hu

Az Oroszlánvár felé haladva

A hullámvasutazásnak itt még nincs vége: következik a Domoszlói Kapu (500 m), felkészül a Jagus (600 m). A Jagusnál eléggé figyelnünk kellett. Térképünkön még a régi kék útvonala szerepelt, ami jobbra haladt az erdészház kerítése mellett. Az új szakasz már balra kerüli meg az erdészházat, és a Kis-Zúgónál csatlakozik be a régi nyomvonalba, ez kb. 500 méter kitérő. A jelek azonban fel vannak már festve, jól követhetők, legközelebb már mi is hamarabb észrevesszük őket :)

Ha ezen a környéken járva fogynánk ki az ivóvízbő, szerencsénk van. Egy tábla is jelzi, hogy ha a kék kör jelzésen letérünk balra, pár száz métert haladva a Szegediek Kútjánál megtölthetjük kulacsainkat. Itt még egy geoláda is, pontosabban egy "kő" melyre felvésték a jelszót. Mi is megkerestük, és pihentünk pár percet a forrás mellett.

Visszatérve a kékre, még egy magaslatot kellett leküzdeni, a Szederjes-Tetőt. Naná, hogy itt is van geoláda, és ha egy picit tovább haladunk a kitaposott, de nem a jelölt ösvényen, megtalálhatjuk a Várak a Mátrában mozgalom jelölését is. Valamikor itt régen vár állott.

A Szederjes-Tetőt megmászva pár száz méteres szintező úton pihenhetünk egy kicsit

Leereszkedtünk a tetőről, a kék jelzés balra fordult a Jóidő-nyaknál, és ismét találkozott a sárgával. A Jóidő-kút nem adott vizet, így tovább indultunk, hamarosan egy jobb kanyar következett, majd az erdészeti terület kerítésével párhuzamosan haladtunk.

Így haladtunk pár száz métert, amikor eltűntek a fák, és helyüket ismét gyönyörű kilátás vette át: megérkeztünk a Gazos-Kőhöz.

Pihenő a Gazos-Kőn

Az út már csak 400 méter magasságban haladt, kb. 2,5 km múlva beletorkollt a műútba. Itt balra kell kanyarodni, majd a vasúti átjáró mellett, az állomásépület kerítésén találjuk meg a bélyegzőt.

Eddig majdnem minden túrát megúsztunk eső nélkül, most sem volt ez másképp, bár az utolsó néhány kilométeren megnyíltak az égi csapok. Sirok határában elkapott minket az eső, igaz volt nálunk esőkabát, és sapka, de nem sokat ért, mivel a szél is fújt rendesen. Végigcaplattunk a falun, és a buszmegállóban leltünk menedékre. Pár perc múlva meg is érkezett a járat, mellyel visszamentünk Gyöngyösre. Szerencsére a sofőr feltekerte a fűtést elég rendesen, így szinte szárazon száltunk le a buszról. Visszasétáltunk a szállásra, feltettük melegedni a vacsorát, majd átnéztük a következő nap útvonalát, mely Siroktól - Szarvaskőig vezet.