Bejárva: 2016. március 28. Mátraverebély felől

Húsvétkor rendszerint túrázni megyünk, és általában mindig valamelyik kéktúrás szakaszt teljesítjük. Idén sem volt ez másképp. Úgy döntöttünk, hogy 3 nap alatt bejárjuk a 20-as, 21-es és 22-es túrákat, amik keresztülvezetnek a Mátrán, Mátraverebélytől-Szarvaskőig. 

Bázisként Gyöngyöst választottuk, egy igényes, de olcsó diákszállást, ami céljainknak tökéletesen megfelelt. Minden reggel innen indultunk útnak, és busszal közelítettük meg a túrák kiinduló pontjait. A "nulladik" napon Gyöngyösön néztünk szét. Aki még nem járt a Mátra Múzeumban, mindenképp keresse fel. Nagyon szép lett a felújítás után, és rengeteg érdekességgel találkozhatunk: mammut csontváztól kezdve, világító ásványokig.

A Mátra Múzeum egyik különlegessége a mammut csontváz

Korán reggel a 6:30-as busszal indultunk Mátraverebélyre. Közel 45 perc buszozás után érkeztünk meg a teljesen kihalt faluba. Húsvét hétfőn, ilyen korai időben senki sem volt még talpon. A 21-es főút jobb oldalán szálltunk le, mely kettészeli a falut. A másik oldalon van a hírhedt mátraverebélyi cigánytelep, ami miatt nem túl rég el is terelték egy picit a kék jelzést. Több olyan ismerőssel is beszéltünk, akik meséltek necces élményekről, amikor keresztülhaladtak a telepen. Szerencsére azonban komoly afférja senkinem nem volt a helyiekkel.

A kék jelzést követve áthaladtunk az itt még csak folyócskának mondható Zagyván, majd megérkeztünk a vasútállomás fölött található pecsételőhelyhez. 

Mi itt találkoztunk elsőként az új fajta fém bélyegzővel, mely nagyon szép lenyomatot ad.

Első nagyobb pihenőt Ágasváron terveztük. Ez innen kb. 8km-es emelkedőt jelent. Mátraverebély 200 méter magasan fekszik, az Ágasvári Turistaház viszont már kb. 640 méteren. 

Úton Ágasvár felé, elhagyva Mátraverebélyt. Mellettünk vaddisznók nyomai.

A kék jelzés a mezőt elhagyva elkanyarodott jobbra, be az erdőbe. Komótosan, lassan haladtunk, nem akartunk már rögtön az elején kifulladni. Útközben meg-meg álltunk, ismerkedtünk az új útjelző táblákkal, amiket a Kékkör teljes felújítása során helyeztek ki.

Az új táblák koordinátákkal, QR kódokkal.

Sajnos sok bírálat érte az új táblákat. A legnagyobb probléma talán az, hogy olyan helyeket is a kék jelzés mentén tüntet fel, amik közvetlen nem érhetők el a sávot követve, hanem le kell térni a kékről, és egy másik jelzést követni egy darabig. Arról már nem is beszélve, hogy a QR kódokat leolvasva nem létező oldal hibajelzést kaptunk... De személy szerint mi örülünk annak, hogy elindult valami, és idővel a táblák feliratait is lehet pontosítani, és a QR kódok mögé is lehet működő weboldalt varázsolni :)

Ahogy ezen morfondíroztunk, feltűnt a piros jelzés is a kék mellett. Itt letértünk balra a piros jelzést követve. Néhány száz métert haladva ugyanis megnézhető egy nagyon érdekes képződmény, amit török lábnyomnak hívnak. És tényleg, olyan a talaj, mintha egy 46-47-es cipőt viselő ember hagyta volna ott cipője, csizmája nyomát.

A török lábnyom - forrás: agasvar.hu

Tudományosan elfogadott magyarázat egyelőre még nincs arról, hogy hogyan alakult ki a "lábnyom", de a hagyomány szerint anno egy török őr hagyta itt.

Visszatértünk a kék jelzésre, már nem kellett sokat gyalogolnunk, hogy megpillantsuk az Ágasvári Turistaház jellegzetes épületét.

Az Ágasvári Turistaház egyik épülete. Az 1929-ben átadott menedékház, ma már magántulajdonban van.

A turistaház egy 50-es évekbeli képeslapon. 

Pecsételtünk a bejárat mellett található pecséttel, majd leültünk a padra egyet szusszanni. Mivel húsvét hétfő volt, a reggeli mellé 1-1 piros tojást is elmajszoltunk :)

Húsvét az Ágasvári Turistaház udvarán :)

A ház melletti tisztást az amatőr csillagászok egyszerűen csak Foton-rétnek hívják. Messze van a településektől, és annyira kevés a fényszennyezés, hogy szívesen járnak ide a csillagászok észlelni.

A reggelizést követően összeszedtük a cókmókot, és újra elindultunk. Ismét egy kis kitérővel folytattuk, a kék háromszöveg követve felmásztunk az Ágasvár csúcsára. Mindenképp érdemes ezt a kis kitérőt betervezni, ha ezen a szakaszon kéktúrázunk. Igaz, hogy nagyon meredek, és óvatosan kell haladni, nehogy megcsússzunk, de a látvány mindenért kárpótol.

Kilátás az Ágasvár csúcsáról

Aki a Várak a Mátrában túramozgalom jelzéseit is gyűjti, az itt kettőt is talál. Ágasváron ugyanis találtak Árpád-kori és bronzkori vármaradványokat is. A kék háromszög jelzés elkezdett ereszkedni majd néhány száz méter után - a Szamár-kő jellegzetes alakzatainál - bele torkollott a kékbe. Jól járható, széles úton haladtunk, egyre több emberrel találkoztunk. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy hamarosan település következik. 40-45 perc bandukolás után betonúton találtuk magunkat, ahogy megérkeztünk Mátraszentistvánra.

Mátraszentistván - nyomokban még havat tartalmazhat

A kék és a zöld jelzés párhuzamosan halad a településen keresztül. Két bélyegzőhelyet is találhatunk, az egyiket a Vidróczki Csárda bejáratánál, a másikat a 3Patak Panziónál. Mi a csárda mellettivel bélyegeztünk, és pihentünk egyet egy közeli padon.

A Vidróczki Csárda. 

Vidróczki Márton betyárról ezt olvashatjuk:

Az életéről nem maradt fent semmi. Apja Vidrótzky András juhász volt. Azt, hogy miért választotta a szegénylegények hányatott életét, a néphagyomány sokféleképpen magyarázza. Egyes történetek szerint katonaszökevény volt, mások szerint bojtár korában kegyetlenül megverte a számadója, s ezért állt betyárnak, de romantikus szerelmi történetről, árva sorsról, törvénytelen származásról is szólnak mondák. Legvalószínűbbnek az első két verziót tartják a kutatók.

A mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, nagylelkűen meghálálta a segítséget. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között.

Egy ízben, Mikófalván tartott menyegzőre megjelent, amikor a pandúrok már országosan körözték, s egy nemes úr (melléthei Barna István) – akinek korábban megmentette az életét – juhásznak öltözve a subája alatt menekítette ki.

A betyár haláláról szintén többféle verzió látott napvilágot. Egyes történetek szerint szeretője árulta el, többek szerint azonban egyik társa ölte meg. A korabeli sajtó közleménye is ezt igazolja. Ezek szerint Pintér Pista, egyik bandatársa végzett vele Mátraverebély határában. Örök álmát pedig Egerben, a Rókus temetőben alussza. Sírját kopjafa jelöli.

Forrás: Wikipedia 

Utunkat folytatva a Petőfi Sándor utcán haladtunk kifelé a faluból. A kék jelzés találkozik a sárgával. A sárgát követve balra, felmászhatunk a Vöröskő Kilátóba, melyet nem túl régen újítottak fel. Korábban már jártunk itt, melyről itt olvashattok. 

Enyhén emelkedő úton haladtunk Piszkéstető irányába. Itt található a Piszkéstetői Obszervatórium, mely látogatható előzetes bejelentkezés alapján.

A csillagvizsgáló épülete Piszkéstetőn

Piszkéstetőt elhagyva a fák között mozgásra lettünk figyelmesek. Közelebb mentünk, amikor láttuk, hogy három birka bóklászik a fák között. Volt köztük egy kisebb borjú is, lehet, hogy egy család voltak :) Ők is észrevettek minket, és legnagyobb meglepetésünkre, lassan elkezdtek felénk jönni. De nem ám, csak pár métert, hanem kijöttek velünk a turistaútra, és picit lemaradva, de majdnem Galyatetőig jöttek velünk.

Túratársaink Piszkéstetőtől - Galyatetőig :)

Ahogy így haladtunk, mi bírkák öten, lassan elkezdtek szaporodni a turisták, kirándulók. Már nem csak a kék jelezte, hogy közeledik Galyatető: a piros, a sárga, és a Mária út lila jelzései is megjelentek a fákon. 

Galyatetőn hosszú órákat el tud tölteni az ember. Mindenképp érdemes felmászni a felújított Péter-hegyese Kilátóba, ahol akár meg is szállhatunk, ha szeretünk bivakolni. Nagyon különleges élmény lehet 955 méter magasan, egy kilátóban aludni. Vagy ihatunk egy forró csokit a szintén újonnan kialakított Galyatető Turistacentrumban. Mi is így tettünk. Bélyegezni több helyen lehet itt. Akár a kilátóba megyünk fel, akár a turistacentrumba, be tudjuk ütni a plecsnit a füzetünkbe.

A több díjat is elnyert kilátó

950 méteren még volt egy kis tél

Galyatetőt elhagyva a kék jelzés ereszkedni kezdett, de jól járható maradt. Időnként a fák között előtűnt a nagyszerű panoráma. Balra megláttuk Parádsasvárat a régen bezárt üveggyár épületével.

Parádsasvár

Parádsasvárat megfigyelő túrázó

Érintettük lefelé menet a Rudolftanyai elágazást és a Nagy-Lipótot. Lassan közeledtünk azon szakaszhoz, amit nem egyszer felkerestünk már, igaz mindig csak autóval. Mátraházáról Galyatető felé autózva jobb kéz felé található egy parkoló. Ha itt megállunk, és egy picit még sétálunk felfelé, nagyszerű kilátásban lehet részünk Parádsasvár, Parád és Parádóhuta felé. Nagy itt a forgalom, sokan megállnak, nem is mindig szabályosan. Régóta vártuk már, hogy egyszer gyalogosan, a kéket járva is megálljunk itt. Most összejött.

Picit becsapós a kép. A kék a kép jobb szélén halad, és ott is található a kilátóhely, ahol sok autós megáll.

Továbbmentünk. Néhány száz méter után, mintha háborús övezetbe kerültünk volna. Egy vihar rendesen helyben hagyta az erdőt.

Vihartól megtépázott, megritkított erdő

A fenti képen látható egy különleges turistajelzés is. Kék M betűre hasonlít, ez a Mátra Bércein turistaút jelzése.

Hamarosan megérkeztünk a Vércverés nevű helyhez, ami pecsételőpont is egyben. Már csak két pecsételőhely van hátra, a Vörösmarty Turistaház és Mátraháza. De előtte még meg kell mászni a Csór-hegyet. Nem volt túlságosan meredek, de azért már kezdtünk fáradni. Ahogy felértünk a csúcsra, valaminek a romjai fogadtak minket. Otthon utánajártunk a dolognak. Itt állt egykor a Kós Károly Kilátó. 1984-ben adták át, és 10 év múlva már le is zárták arra hivatkozva, hogy életveszélyessé vált. Majd szépen csendben elbontották, illetve vandálok tették tönkre.

A Kós Károly Kilátó maradványai

Így nézett ki a 80-as években a kilátó

A Csór-hegyet elhagyva a kék jelzés szinte az autóút mellett halad, egyszer még keresztezi is azt, óvatosan kelljünk át. Néhány perces séta után értük el a Vörösmarty Turistaházat, melynek kerítésén található a pecsét. A turistaház egyébként méltán híres a bakancsosok között, jó áron, megfelelő szállást kínál.

Bélyegzés a Vörösmarty Turistaháznál

Innen már csak 2km volt hátra, hogy a túrát befejezzük, Megfordult a fejünkben, hogy ha nem tudnánk legyőzni ezt a szakaszt, buszra szállunk, és a másnapi túrát innen folytatjuk. De kis pihenő után úgy döntöttünk, hogy inkább bevállaljuk. A másnapi túra ugyanis rögtön egy "csúcstámadással" kezdődik Kékesre, minden energiánkra szükségünk lesz.

Így nekiindultunk, és a sáros-latyakos úton hamarosan megérkeztünk Mátraházára. A buszmegálló teraszán, a sarokban található a bélyegző. Éppen időben érkeztünk, már csak 10 perc volt a busz indulásáig. Nem pont így történt :) Még egy jó fél órát várakoztunk, már kezdtünk jól átfagyni, amikor begördült a jármű. Fent jól esett a fűtés, hamar átmelegedtünk.

Visszaérve a szállásra megvacsoráztunk, majd eltettük magunkat másnapra, amikor is az OKT 21-es túráját teljesítettük Mátraházától - Sirokig.

Pörkölt és szalonna, a bajnokok vacsorája

A 20-as szakasz új bélyegzői