Osztálykirándulások, családi kiruccanások kedvelt helyszíne. Közel van a fővároshoz, minden évben rengetegen fordulnak meg itt. Hazánk egyik legérdekesebb szurdokvölgye. A Rám-szakadékban jártunk.
A Rám-szakadék nagyjából 1km hosszú, és a Három-forrás-völgy középső részén fekszik, Dömös település felett. A szakadék, ami tulajdkonképpen egy vulkáni eredetű szurdokvölgy, nagyjából 15 millió évvel ezelőtti vulkáni tevékenység során alakult ki. Megközelítése Dömös felől lehetséges, itt tudunk parkolni is. Ha nem lenne nálunk apró, a közeli kocsmában szerencsét próbálhatunk a váltással.
A parkolóból elindulva a zöld sáv jelzést kövessük.
Figyelem! A fokozott turistaforgalom és a szűk ösvények, sziklás járatok miatt a szakadék egyirányú! Kizárólag Dömös felől Dobogókő irányába, tehát alulról - felfelé járható be.
Bő 1km-t haladva a Malom-Patakkal párhuzamos, elérjük a Szentfa Kápolnát.
A Kápolnához egy csodálatos jelenés története is párosul, melyet így írt le Bagó Márton budai nyomdász:
„1885 május első vasárnapján történt, hogy a Dömös háta megett levő gyönyörű völgyben, a patak partján két libapásztor kis leányka egy szép fiatal bükkfa alatt üldögélve reggelit edegélt, egyszerre szép kék fényesség támadt fölöttük, a kis lánykák ijedve tekintettek föl a fára és csodák-csodája, a fa derekán tündöklő fényesség közepében a boldogságos szűz Mária képét látták ragyogni, jobb karján a kisded Jézust tartva fényes koronával fejeiken. A kis lánykák többeknek elmondták. Erre több asszony kiment a csuda esetet megnézni és ők is látták a fényességet több ízben megjelenni a szűz Mária képével. Ez idő óta a jó dömösiek minden este, a szomszédos falvakból pedig szombatonként seregestül mentek a szent fához, de már a távolabbi vidékekről is megjelent egy-egy búcsús tömeg, és a mai nap már rendes búcsújáró hely...”
Csupán 2 év alatt, 1887-re annyira híre ment a helynek, és a gyógyulásoknak, hogy rengetegen keresték fel a helyet. Olyan sokan, hogy a helyiek már nem bírtak fenntartani a rendet. Ezért egy áprilisi napon kijött a szolgabíró és hat csendőr, és kivágták a szent fát.
A kápolnát évtizedekkel később újraépítették.
A pihenő helyet elhagyva a Z és P jelzésen haladjunk tovább, vagy dönthetünk a műút mellett is.
Hamarosan egy elágazáshoz érünk, a piros jelzés egyenesen halad tovább, mi azonban letérünk jobbra, a Rám-szakadék felé.
A következő néhány képhez nem is kell különösebb kommentár. Egyszerűen meseszép a szurdok, akár télen, akár nyáron, vagy épp bármely évszakban keressük fel. Készüljünk fel azonban arra, hogy - főleg hétvégén - nagyon sokan kirándulnak itt, így fokozottan figyeljünk egymásra, és legyünk türelmesek. Mi is hosszú perceket vártunk, mire sikerült olyan fotókat készítenünk, amiken viszonylag kevés az ember :)
A haladást létrák, kapaszkodók segítik, amik főleg vizes időben nagyon csúsznak.
... és itt a vége :)
Az 1 km alatt 100 méter szintet kelll legyőzni, de szinte észre sem veszi az ember, csak bámul jobbra-balra.
Ha sikeresen felértünk a szurdok tetejére, megpihenhetünk az Árpádvár tövében. Innen a sárga jelzést követve átsétálhatunk Dobogókőre, vagy a zöldet tovább követve Pilismarótra. Mi nem terveztünk hosszabb túrát, ezért a sárga jelzésen visszakanyarodtunk és a Lukács-árok mentén leereszkedtünk vissza a Szentfa Kápolnához, majd tovább Dömösre.
Ha hosszabb túrákat tervezünk a környéken mindenképp nézzük meg Dobogókőt és a Prédikálószéket is!