.

Túránk kiinduló pontja a nyomasztó kényszermunkatábor helyén létesített emlékhely volt. Az 1950 nyarán a rabok által épített, és teljesen titokban tartott táborban közel 1500 politikai fogoly sínylődött. Az ők emlékére létesült az emlékhely, és azért, hogy ilyen borzalom soha többet ne történhessen. A rabok - akik sosem álltak bíróság előtt, és nem lett elítélve - minden társadalmi réteget képviseltek: voltak köztük munkások, értelmiségiek, doktorok. A tábor 2 évig működött, majd a feloszlatást követően befásították a helyét, és mindvégig tagadták a létezését. A túlélők 1988-ban megalapították a Recski Szövetséget, és a visszaemlékezések alapján kialakították az emlékparkot. A park szabadon látogatható, a belépő jelképes 300 Ft, mellyel a Recski Szövetséget támogatják a látogatók.

A tábla a konyha épületének helyét mutatja, fentebb a barakk, mely kiállításnak ad helyet.

A tábort elhagyva a piros kereszt jelzésen haladtunk, velünk szemben a Kékes és a jól ismert TV-torony. Egészen a Cservice-patakig haladtunk.

A piros kereszt jelzés mentén egészen a Várbükki erdészházig mentünk. Ha itt követjük a jelzést, a Csiklósd-kút mellett elhaladva egészen az Ilona-völgy bejáratáig mehetünk. Tavaly ősszel már jártunk ott, melyről itt olvashattok. 

Ráfordultunk a piros sáv jelzésre, mely emelkedni kezdett és enyhén nyugatnak fordult. Közel 1.5 km után elértük a Domoszlói-kaput, itt találkozik az Országos Kéktúra, a kék kereszt, a piros sáv és egy erdészeti út is.

A kék sáv és a Mátra bércein tematikus út együtt halad a Jagus felé.

Kis kapaszkodót követően megálltunk egy rövid pihenőre, megkerestük a közeli geoládát, és persze időztünk a tájat bámulva.

Annyira tiszta volt a levegő akkor, hogy még a Tátra havas csúcsait is látni lehetett.

Tovább haladtunk a kéken. Tervünk az volt, hogy a kék kör jelzésre csatlakozva felkeressük a Szegediek kútja nevű forrást. A kék kört meg is találtuk, azonban a GPS szerint egy lezárt és elkerített területen kellett volna keresztülmennünk. Sajnos kiderült, hogy a térképünk már régi volt. Követtük inkább a kerítést - ahol a kék sáv is haladt. Hamarosan megláttuk, ahogy a régi kék kör jelzés nyomán a kerítést kifeszítették, és azon keresztül bújtak ki (vagy épp be) a szintén régi térképpel rendelkező túratársak...

Az újra felfedezett kék kör jelzést haladva leereszkedtünk. Ilyedt muflonok rohantak el előttünk, és vetették be magukat a sűrűbe, olyan gyorsan, hogy még fényképezni sem volt idő. Pár száz méter után megérkeztünk a forráshoz.

A Szegediek kútja. Hűvös, friss vizével feltöltöttük kulacsunkat, és leültünk pár percre pihenni, hallgatni a csöndet.

A pihenő után visszakapaszkodtunk a kék sáv jelzésre. Szuszogtató emelkedő következett, majd néhány perc után megérkeztünk a Szederjes-tetőre.

Valamikor itt állt a Szederjesvár is. Erről bővebben a Várak a Mátrában túramozgalom füzetében olvashatunk, illetve a bércen megtaláljuk a jelzést is, amit a füzetbe be kell rajzolnunk.

Pazar kilátás a Szederjes-tetőről.

A kék jelzés ereszkedni kezd, mi is követtük, egészen a Jóidő-kútig. Itt találkozik a sárga jelzéssel, hát elfordultunk jobbra. Hamarosan bal kéz felül feltűnt a számtalan mátrai Mária képes fa egyike.

A Jóidő-kút után következik a Jóidő-nyak, ahol a kék és a sárga jelzés elköszön egymástól. Mi a sárgát követve ereszkedtünk vissza az emlékpark felé. Közel 5 km volt még hátra az útból, de innen már csak lefelé vitt az ösvény. A park előtt kb. 1 km-rel egy éles jobb kanyarral halad a jelzés, erre oda kell figyelni, mivel egyenesen is halad egy jól járható út, de az magán területre visz.

Az utolsó néhány száz méteren végre sikerült lekapni a fiatal őzeket is :)

Visszaérkezve az emlékparkhoz a parkoló már tele volt, sokan döntöttek úgy, hogy hozzánk hasonlóan a természetben töltik ezt a remek, verőfényes tavaszi napot.