Jávorkút - 2.nap

Jávorkúti kiruccanásunk második napja tartogatta az igazi izgalmakat, már ami a túrázást illeti. Kinéztünk még otthon egy közel 20km-es kört. Miskolc-Ómassa érintésével megnézzük a kápolna romjait Szentléleken, majd Látó-Kövek gyönyörű panorámát ígérő szirtjei után felkeressük a Jókai emlékművet. Visszafelé leereszkedünk a kisvasút Garadna végállomásához, hogy egy kis kaptatóval újra majd' 700 méteres magasságban visszaérjünk Jávorkútra.

 20 km-es túra tervezett útvonala (JK - Jávorkút)

Egy gyors, de annál laktatóbb reggeli után el is indultunk. Utunkat a Z és K sávjelzések mentén kezdtük.

 A bükki kék

Néhány száz méter után a Z jelzés egyenesen halad tovább a műúton, a K azonban balra bekanyarodik az erdőbe. Ezt kell követni. A térkép szerint hamarosan egy szép kilátást ígérő helyhez érünk, ami igaz is, csak ne lenne a képben az a fránya villanyvezeték. Az út ereszkedni kezd, elérjük a 650 méteres magasságot, majd nem is sokára már 600 méteren járunk. Egy jobb kanyarral folytatódik az út. A sűrűnek mondható erdő hirtelen világosabb, üresebb részre váltott. Azonban rögtön látszott, hogy ez nem természetes, itt valami történt. A jelek egy nagyobb viharra utaltak. Egy olyanra, ahol a szél hirtelen, nagy erővel "bukik" alá, olyan energiával, ami nem csak a házak tetejét rongálja meg, hanem vastagabb fákat is képes kettétörni. Nem vagyunk benne 100%-ig biztosak, hogy ez történt, de sajnos a környéken senkivel sem tudtunk beszélni. Ha esetleg nektek, kedves Olvasók, van információtok, kíváncsiak lennénk rá, mi is történhetett ott.

 Kettétört fák Ómassa felett

A fákat elhagyva még egy kicsit kanyarog a K jelzés, hogy kb. 500 méteres magasságon elérje Ómassát. A település Miskolchoz tartozik, és a 15-ös számú helyi buszjárattal könnyen megközelíthető. Itt található egyébként az Ómassa kulcsosház is, mely egész évben üzemel.

 Ómassa és a Vadász Kocsma

Tovább követtük a K sáv jelzés, ami egy ideig az S+-szal párhuzamosan haladt. Hamarosan az S+ elkanyarodik balra, nekünk tovább kell haladnunk a kék jelzésen emelkedővel a vízmosás mentén. A helyiek ezt Szuszogó ösvénynek hívják. Van alapja. Kb. 660 méteres magasságot elérve néhány padra lettünk figyelmesek, és bevallom már ránk is fért egy kis pihenő. Ezen a helyen ivóvízkészletünket is újratölthetjük, mivel itt található a Jubileumi-Forrás is.

 Jubileumi-Forrás

A forrás hűs vize jól esett, úgy döntöttünk egy hosszabb pihenőt tartunk. Árnyas erdőben haladtunk, de a nyári időjárás miatt eléggé megizzadtunk, jó volt egy kicsit "száradni". A környéken rengeteg barna színű lepkével találkoztunk. Megmondom őszintén nem vagyunk jártasak a fajok maghatározásában, így ettől eltekintünk :) Frissítés: időközben megkerestük, a képen a nagy gyöngyházlepke két példánya látható. 

 Lepkék

A forrás után a K jelzés éles jobb kanyarral és emelkedővel halad tovább. Néhány száz méter után a fák eltűnnek, és megérkezünk Miskolc-Szentlélekre. A Túrista Büfé teraszán néhány vendég pihent, mi pedig megnéztük közelebbről a Pálos Kolostor romjait. A rom nincs jó állapotban, több helyen állványzással védik a további omlás ellen, ezért megközelíteni veszélyes és jelenleg tilos is.

 Szentléleki Pálos Kolostorrom

 

 Ő is élvezte a napsütést

 

1240-ben Dédes és Tardona határjárásában már említenek ezen a környéken élő remetéket. A pálos kolostort 1313 előtt alapította az Ákos nembeli István nádor a Szentlélek és Krisztus Teste tiszteletére. A 14.-15. században egymás után kaptak a királyi adományokat a szerzetesek. János király 1530-ban még megerősített egy adománylevelet, de 1540 körül már világiak kezére jutottak a birtokaik, s az elszegényedett kolostor elnéptelenedett. Az 1739-ben Diósgyőrbe visszatelepülő pálos szerzetesek már nem vállalkoztak a rommá vált monostor újjáépítésére. A kolostor titulusáról kapta a terület ma használatos nevét. A templom falai ma is magasan állnak, a kolostor falainak is jelentős maradványai vannak. A templom egyhajós, szentélye sokszögzáródású. Hossza 20,5 m, szélessége 9,5 m. A templom és a szentély falai javarészt még állnak. Forrás: templomrom.hu

A romot elhagyva szintén a K jelzést követtük. Már nem kellett sokat gyalogolni, hogy megérkezzünk a túra legszebb helyére a Látó-Kövekhez, de előtte elhaladtunk a találó nevű ölelkező fák mellett is, melyek összefonódó gyökérzettel és ágakkal eléggé kintűntek a többi fák közül.

 Az ölelkező fák

A sziklák tövében - micsoda meglepetés - egy levadászható geoláda is van. A Látó-Kövekre óvatosan másszunk fel, könnyen megcsúszhatunk, de mindeképp megéri. Hogy miért?

 ...ezért

Gyönyörű panoráma a Bükk-fennsíkra, halálos csend és nyugalom. Ha a 3 nap alatt csak a Látó-Kövekhez jöttünk volna egyedül, már megérte volna. Óvatosan kiválasztottunk 1-1 hasadékot ahová biztonságosan leültünk, majd nekiláttunk a szendvicseknek. És közben csak bámultunk, és fotóztunk.

 

Ne ezt nézegesd, inkább menj el ide magad is

 

 A Lázbérci-Víztározó, légvonalban kb. 7 kilométerre

Egy jó fél óra pihenés, nézelődés után újra útnak indultunk, hisz a túra több, mint fele még ránk várt. A szikláról leereszkedve kíváncsi szempárt pillantottunk meg.

 Kukucs

Utunkat a K és K+ jelzéseken folytattuk. Egy szakaszon igazi dzsungelharcra volt szükség, mivel az ösvényt benőtte már a növényzet, illetve sok helyen kidőlt fák, letört nagyobb ágak akadályozták a továbjutást. Sajnos néhány jelzéssel ellátott fa sem áll már, így oda kellett figyelni a helyes útvonalra. Enyhe emelkedéssel érkeztünk meg egy mondhatni nagyobb kereszteződéshez. Itt futnak össze a K, K+, S jelzések. Mi az S-en haladtunk tovább, cél az Örvény-Kő. A sárga jelzést csak 300 méteren követtük, majd balra kanyarodtunk, hogy tetőt a piros háromszög jelzésen érjük el.

 Jókai emlékmű

Túránk utolsó geoládája, illetve annak jelszava, mivel virtuális ládáról van szó, az emlékmű mellett várt minket. Ezzel eléggé meggyűlt a bajunk, legalább 10-15 percig keresgéltünk, mire rátaláltunk. De ötletes a jelszó elrejtése, és mind az emlékmű, mind a környezete szép, érdemes ide is ellátogatni. Jókai is szerette ezt a helyet, és sokáig bújkált is a környéken.

Jókai tardonai bujdosása során (1849) többször kereste fel e természetes szikla-kilátóhelyet. Az innen észak felé (Buzgó-kő - Harica-völgy) megnyíló tájban gyönyörködve sokszor felidézhette a szabadságharc dicső emlékét. A diósgyőri turisták 1959-ben obeliszket és domborműves bronztáblát állítottak "a nagy magyar író emlékére. Forrás: Cartographia Bükk turistakalauz

Nem időztünk sokáig, folytattuk utunkat, leereszkedve a piros háromszögön, majd az S+ jelzésre rákanyarodva.

 Következő állomás a kisvasút

740 méterről egészen 400 méteres magasságig kellett ereszkedni az S+ jelzés mentén. A jelzés keresztülvisz a Három-Kúti-Völgyön, ahol szintén nagyon sok kidőlt és rothadásnak induló fa mellett / rajta / alatta haladtunk el. A 2 km-es szakasz nagyjából felénél "feltankolhatunk" a Kápa-Forrás kifolyojánál.

 Lefelé a Három-Kúti-Völgyben

Több, mint 1 órán keresztül ereszkedtünk. Az talaj sziklás, vizes, csúszós volt, óvatosan lépkedve lehetett haladni. Ági meg is csúszott egy nedves kövön, így néhány napig még a könyökén is hordozta a túra emlékét. Az S+ jelzés vége előtt még megnézhetjük a Pisztráng tansövényt is, ami az egyedi kék pisztráng jelzés mentén halad.

A Pisztráng tanösvény a Garadna-völgy erdei kisvasútjának végállomásától indul, érinti a Magyar Királyi Erdőgazdaság pisztrángtelepét, visszafelé pedig a völgy baloldalán a Turista emlékparkot. Közben megismerkedhetünk az erdőgazdálkodás lényegével, a vizes biotópok élővilágával, az erdő vadállományával és egy természetes felújítás során létrejött fiatal állományú erdővel. Forrás: elmenyekvolgye.hu

 Pisztráng tanösvény

Az S+ jelzés véget ér, ahogy megérkezünk a kisvasút Garadnai végállomásához. A kisvasút kb. 1 óra alatt teszi meg a Miskolc - Garadna útvonalat, ez talán hazánk egyik legszebb vonala. Érdemes kipróbálni, bővebb infók a http://www.laev.hu oldalon. Az állomás épület melletti tisztáson ültünk le pihenni egy kicsit. Megettük az utolsó szendvicseket, kicsit megszellőztettük lábainkat is.  A tisztás nagyon szépen rendbe van tartva, számos padnál, asztalnál megpihenhetünk, sőt egy új fedett esőbeálló is rendelkezésre áll.

 Befut az állomásra a kisvasút

Az utolsó szakaszhoz el kell mennünk az állomásépület mellett, majd a Z jelzést megkeresve felkapaszkodni a Sebes-Víz mentén.  Tudtuk, hogy a zöld jelzés már a szállásig vezet, de azt is, hogy most valamivel 300 méter felett vagyunk, a szállás pedig majdnem 700 méteren van. Szuszogtató kaptató volt ez is, ahol szintén nagyon figyelni kellett a csúszos kövek, és a rengeteg ág miatt.

 Z jelzésen, kidőlt fák között

Több hónapja nem jutottunk ki a természetbe, így a túra végén már eléggé éreztük ezt a 20 kilométert ami mögöttönk volt. Jól is esett a megérkezés a szállásra, és a kiadós vacsora után hamar ágynak estünk. Ez a 20 km - bár elég sok látványosságot érintett - töredékét sem mutatta meg a Bükk-fennsík szépségének és látnivalóinak. Ide egy hét, de talán egy hónap is kevés lenne. Még visszatérünk, ez már biztos :)

 A túra szintmetszete

 

             

Megosztás: