Ha nincs kedvetek túl sokat gyalogolni és mászni, de valami különlegesen szépet akartok látni, akkor érdemes ellátogatni a Felső-Maros-áttörés egyik fatörzsbarlangjába. Így tettük ezt mi is az egyik nyári délelőtt során, amikoris Gyergyóból elindulva a Szalárd és Andrásháza között található Ládásháza-barlangot (románul Căsoaia lui Ladaş) kerestük fel. A barlangot 2013 szeptemberében nyitották meg a nagyközönség előtt, melyet eleinte a kék kör jelzésen (főúttól indulva, ahol információs tábla is található), majd arról letérve egy jól kitaposott ösvényen érhetünk el. A táv mindössze néhány száz méter egy "kis" emelkedővel tűzdelve. A túra során néha úgy érzi magát az ember mintha egy őserdőbe csöppent volna. Hatalmasra növő páfrányok, vadregényes erdő és különleges sziklaformációk kísérik az erre tévedt vándort.

 

Csodás geológiai formák gyönyörködtetik az erre járókat

 

Néhány perc elteltével a Maros-völgyének délre néző oldalában fel is tűnt a keresett barlang nem épp kicsire nyílt szája. Kukkatsunk is be...

A Ládásháza-barlang mélye

 

Nem pici fák voltak itt egykoron...

Annak ellenére, hogy a helyiek már régóta ismerték a barlangokat, a hivatalos felfedezésük Móréh Károly nevéhez fűződik, aki elsőként tanulmányozta ezeket a képződményeket tudományos szemszögből:

 

1988-ban a marosvásárhelyi Móréh Károly felfedezett egy sor vulkáni eredetű üreget. Alaposabb vizsgálatok során kiderült, hogy ezek az üregek tulajdonképpen fatörzsek lenyomatai. Az Ursus Spealeus, majd később az Exus barlangászklub módszeresen átkutatta a Maros szorosát, és több mint 100 lenyomatos üreget tártak fel. 1989-ben Móréh Károly dolgozatát, amit a Maros-szorosi fatörzsbarlangokról írt, az országos barlangtani kongresszus „Vulcanocarst” díjjal tüntette ki. 2000-ben lett felfedezve néhány függőleges kialakulású barlang, és 2002-ben írták le az első Görgény-oldali-fatörzsbarlangot. A tudományos feltárásuk és térképezésük elsősorban Móréh Károly nevéhez fűződik...

A barlangok a Maros-szorosban, Göde és Ratosnya közötti szakaszon, hozzávetőlegesen 40-80 méter relatív, 700 méter tengerszint feletti magasságban találhatóak. Szalárdon 600-680 m, Andrásházán 700-730 méter, valamint Nyágrán 800 méter magasságban lelhetők fel. Azt, hogy a barlangok zöme a Maros jobb oldalán található, az azzal magyarázható, hogy a Kelemen-vulkán kevésbé volt aktív, mint a Görgény-vulkán, és a kitörések közötti időszakban a növényzetnek több ideje volt kifejlődni. Több mint 100 ilyen képződmény van nyilvántartva. A legnagyobb fatörzsbarlang 32 méter hosszú, 2,4 méter átmérőjű.

Forrás: Wikipedia

Érdemes megjegyezni, hogy a barlangok védelme érdekében e képződmények jelentős része nem is lesz már bekötve a turista útvonalakba.

 

És, hogy a barlangok kilakulásának a háttérében milyen folyamatok állnak, azt a következőkben foglalhatjuk össze:

Kialakulásuk szerint a következőképpen oszthatjuk fel:

• pirogenetikus eredetűek – a forró vulkáni lávába került fatörzsek elégnek, de megmarad a lenyomatuk,

• epigenetikus eredetűek – a völgy vízfolyása eredetileg a jelenleginél magasabb felszínen, puha kőzetben folyt. A völgyfejlődés során a folyó a laza üledéktakaró alatti kemény kőzetbe is fokozatosan bevágja magát. A laza kőzet lepusztulása révén a beágyazódott rönkök valamelyik vége a felszínre került, ahol a felszíni erők hatására a fás anyag kikorhad,
• biogén eredetűek – a megszilárdult vulkáni kőzetekben aerob körülmények között, víz jelenlétében, a fás anyag lebomlik, és elkorhad,
• vegyes, mechanikai és biológiai tényezők közös hatása révén (erózió és aerob korhadás) kialakultak.

A Maros szorosában leírt barlangok kialakulásuk szempontjából a fenti osztályozás utolsó három kategória valamelyikébe sorolhatóak.

A pliocén kor végén a vulkáni tevékenység nyomán az Ősmaros útja több helyen is elzáródott, medencéket alakítva ki a mai Ratosnya, Nyágra és Göde települések vidékén. Az itt képződött tavak az elkövetkező időszakban felteltek különböző hordalékkal. A pleisztocénben az Ősmaros áttörte ezen természetes gátjait, és a maihoz hasonló mederben folytatta útját. Az üledékbe ágyazódott fatörzsek egy részének valamelyik vége ismét kapcsolatba került a felszíni tényezőkkel, és korhadásnak indultak. A fás anyag kikorhadása után megmaradt a lenyomatuk. A legjobban egy Ratosnya közelében levő barlang őrizte meg a fa alakot. Ennél a barlangnál az ágak lenyomata is látható.

Forrás: Wikipedia

 

Ha nagyon figyelmesen átvizsgáljuk a barlangokat, akkor apró elszenesedett ágacskák szinte tökéletes lenyomatait is fellelhetjük.

Egykori ágacska lenyomata

Ha figyelünk érdekes teremtményeket is találhatunk a barlangban. Ebben például pókocskák formálódtak...:)

 

A barlangot hátrahagyva még egy kicsit bóklásztunk az erdőben, hogy a tágabb környéket is felfedezzük kicsit. Végül nem is kellet sokat mennünk és teljes pompájában tárult elénk a Felső-Maros-áttörés. Azt hiszem, legközelebb sem hagynám ki ezt a túrát...

Kilátás a Felső-Maros-völgyére