Székelyföldi barangolásaink egyik legemlékezetesebb és egyben legszebb helyszíne lehet a Hagymás-hegység déli vonulatát ékesítő Egyes-kő (1608 m). Ha szép időt fogunk ki, akkor már Csíkszentdomokos felé közeledvén is kiszúrhatjuk az északkeleti látóhatárt ékesítő Nagy-Hagymás-Egyes-Öcsém sziklabérceit. Ezt látván a bakancsos turisták akarva-akaratlanul is elindulnak, hogy felfedezzék, mi kincset rejthetnek e magaslatok.

Bevallom őszintén, hogy első és egy kis jóindulattal már komolyabbnak nevezhető gyergyói túrám ide vezetett. Székely barátaim, az időjárással szövetkezve, szinte az utolsó pillanatig rejtegették a csodás látványt, hiszen a Gyergyói-medencét megülő ködtenger még az utunk kezdőpontját jelentő Balánbányát is beterítette. A városka főutcáján, melynek nevétől most eltekintek, a római katolikus plébánia után a Kovács-pataka utcán (Kovács-patakocskával díszítve) pár száz métert haladva parkoltunk le, ahol egy információs tábla is jelezte, hogy bizony jó helyen járunk. Felszerelésünket hátunkra dobva elindultunk a fenyőkkel ékesített hegylábon a kék jelzés mentén. Pár perc gyaloglást követően a ködpárnát magunk mögött vagy éppen magunk alatt hagyva szikrázó napsütés vette át az uralmat.

Első kilátóhelyünkre megérkezve már pompázatos látvány fogadott minket. A Csíki-medencében hullámzó hófehér tenger, az alattunk elterülő legelő az esztenával, a felette magasodó Vigyázó ("...honnan régi időben az ellent kémlelték.”  Orbán Balázs, A Székelyföld leírása) és az Ördög-malmát tápláló Öcsém-tető felejthetetlen káprázattal bírt.

Öcsém-tető, előterében a Vigyázó

Tovább haladva egy időre el kellett búcsúznunk a jó kilátástól, de cserébe sűrű fenyvesek mohapárnás övezetébe vándoroltunk. A Szép-patak jeges vízfolyását keresztezve egy méretes sziklafal tövében „felforranó” forrás vizével töltöttük meg kulacsainkat. E sziklára boruló fenyők látványa igazán vadregényessé tette ezt a kis pihenőhelyet.

Szikla, melynek a tövében a forrás ered, nem messze a Szép-pataktól

Innen már nem volt túl messze a célunk, hiszen egy kis mászást követően kezdett kinyílni az erdő előttünk és az Egyes-kőre egyenesen elvezető tisztásra jutottunk ki. Ekkora már a piros háromszög jelzés is betársult, melyen Balán északi végéből a Szép-patak völgyén is feljuthatunk az Egyes-kőre.

Betársuló piros jelzés és a tisztás, mely felvezet az Egyes-kőhöz

Már csak pár lépés

A hólétől igencsak sárossá és csúszóssá váló talajon kissé nehézkes volt a feljutás, de a szikla suttogva hívogató hangja vonzott magához. Pár lépés után az ember tekintetét megragadják a tőle jobbra álló, tekintélyt parancsoló fenyők, melyek lombjai közül, „apró” kincsként emelkedik Ő, az Egyes-kő.

Itt még egyes

„Ennél meglepőbb, nagyobbszerűbb sziklacsoportozatot képzelni alig lehet, s mily nagy bámulata az utasnak, midőn ezen alulról oly sugár és kicsinynek tetsző sziklatorony helyett ott roppant szirttömeg alatt áll, melynek teteje a fellegekben látszik elveszni, míg lábainál a százados fenyőfák kis cserjének tetszenek.”

Orbán Balázs (1868. A Székelyföld leírása)

Itt már többes

A látványtól nem lehetett betelni ezért az Egyes-követ, ami valójában öt, részben különálló sziklából felépülő csoportosulás, közelebbről is megtekintettük. Érdekességként érdemes megjegyezni, hogy a Budapesti Állatkert Nagy-szikláját Kós Károly 1912-ben erről mintázta meg. Egy kis ösvényen, mely helyenként igen csúszósnak bizonyult a lepusztult kőmorzsaléknak köszönhetően, a szikla keleti-északkeleti oldalára kerülve úgy döntöttünk, hogy mi lenne, ha erről kezdenénk „Isten ujjának” megmászását.

Keskeny utacska a sziklafal déli oldalán

Az elmélet végül a gyakorlatban nem igazán működött, de azért sikerült elég magasra jutnunk a jeges, havas négykézlábas szakaszon. A kilátás innen is szép volt.

Kurmatura egy része és a Nagy-Hagymás

Nagyon csúszott…

Miután nagy nehézségek árán visszatértünk a meredélyről, úgy döntöttünk, hogy az egyszerűbb utat választjuk és megmásszuk a „kijelölt” úton. Na, azért ez sem volt egyszerű feladat, hiszen egy rossz mozdulat és könnyen itt hagyhatja az ember a fogát. Ha lehet, használjunk megfelelő hegymászó felszerelést! Nem ciki (!) még ha szabad kézzel is meg lehet mászni, mint ahogyan mi is tettük.

Kilátás az Egyes-kőre felvezető útról

Utolsó szakasz, amiért meg kell dolgozni

Nos, egyik székely barátom után eredve én is úgy döntöttem, hogy megcsodálom a mesés panorámát az Egyes-kő tetejéről. A felpezsdült vérrel az ereinkben a tetőt díszítő kereszt mellett leültünk és megszólalni sem tudtunk...

Kilátás az Egyes-kő tetejéről (Öcsém-tető, Csíki-medence, Hargita és annak északkeleti nyúlványa a Csíkmagasával, mely a Gyergyói-medence déli határa)

Kilátás északkelet felé a Csalhóval

Jó félóra üldögélést követően visszaereszkedtünk, majd a szikla lábától nem messze elhelyezkedő menedékház teraszán rövid ujjúban sütkéreztünk a januári melegben. Bizony, még az itteniek se nagyon emlékeztek ilyen enyhe és hóhiányos télre, mint amilyen a 2013-2014-es volt.

Egy kis pihenő és napozás

Nos, a pár éve még igencsak rossz állapotban lévő menedékházat 2010-ben újjáépítették, mely mondhatni gyorsan elnyeri az ember tetszését, akár kívül, akár belül. Érdemes legalább egy éjszakát eltölteni a házban vagy épp mellette sátorozni. Megéri! A menedékházról részletesebben az alábbi linkre kattintva olvashattok:  http://www.egyesko.ro/hu/menedekhaz

Öcsém-tető és az alatta elterülő Ördög-malom (kőfolyások)

Az Egyes-kőtől mindig nehéz a búcsú, hiszen ha egyszer megpillantottad és megérintetted, örökre magához láncol és visszavár...

Az Egyeskő

A Hagymás üzen az Öcsémnek,
Az Öcsém felel a Hagymásnak.
Mit üzenhetnek egymásnak?

Közepettük a négyágú
Kőkoronával ékes fő:
Egyedül áll az Egyeskő.

A hagymást utak ölelik,
Az Öcsémhez ösvényke fut.
Az Egyeskőre nincsen út.

A Hagymás Gyergyóra könyököl,
Az Öcsém Csíkországba néz,
Az Egyeskő csak az égbe föl.

A Hagymás szénáért könyörög,
Az Öcsém emberekér,
Az Egyeskő semmit se kér.

A Hagymás mondja légy velem,
Az Öcsém bíztat: Kegyelem,
Az Egyeskő semmit se mond:
feje körül az Úr lelke borong.

 

                        Sík Sándor