Egy 15 km-es túrára invitáljuk a Kedves Olvasót a Mátrába. Ugyan nem a Kéktúra részét képezi ez a szakasz (bár több helyen is érintjük a K jelzést), de mindenképp érdemes rászánni egy napot.
Párás, ködös reggel
A túrát Mátráházáról kezdtük. Mivel viszonylag korán érkeztünk, reggel 8 óra körül, mi voltunk az elsők a nagy parkolóban. Gyors reggelizést követően a parkolóból Kékestető felé indultunk a beton úton.
Van választék :)
Jobb kéz felé betérhetünk a Naphimnusz Parkba.
A park 2001-ben készült el, a templom közelében. A ferencesek készítették, az idelátogató turisták részére. A parkot 2001. szeptember 15-én, Majnek Antal püspök áldotta meg, szentmise keretében. Az ötlet Soós Ányos atyától származik, aki a megvalósításban is jelentős szerepet vállalt. Az általa faragott oszlopokra kerültek azok a kerámiaalkotások, melyek Assisi Szent Ferenc Himnuszának tíz versszakát jelenítik meg, Várkonyi Maréza keramikusnak köszönhetően. A parkba díszes kapun át jutunk, amely Fenyvesi László fafaragó munkája. A Himnusz menetét követi a park kialakítása: az „égiek” a dombon jelennek meg, a „földiekhez” viszont le kell ereszkednünk. „Halál-testvérhez” újra felfelé visz az út 7 lépcsőfokon. Az út végén újabb kapu fogad minket, mintegy keretet adva a sétának, ezen át hagyhatjuk el a parkot. forrás: kirandulastervezo.hu
Naphimnusz Park
Végigsétálva a parkon még egy geoládát is megkereshetünk: GCNAPH Útunkat a kék jelzésen folytattuk tovább. Egy darabig betonúton, majd a jelzés enyhén jobbra elhagyja a betonutat. Rövid séta után megérkeztünk a 760m magasan található Veronika-rétre, ami a Kékesről induló sipálya végén található.
A Veronika-Rét
Ha követjük a kék jelzést a sípályán egészen felkapaszkodhatunk hazánk legmagasabb pontjáig. Mi azonban tettünk egy kis kitérőt balra, a sárga plusz jelzést követve meglátogattunk egy másik geoládát (GCSANC), valamint a már rozsdásodó, de mindenképp érdekességnek számító régi síugró sáncot.
Elhagyott objektum az erdőben
Fontos megjegyezni, hogy a sáncra felmenni veszélyes és semmiképpen sem ajánlott! Az alsó pár lépcsőfokot ezért már korábban levágták. Az idő megette már a szerkezetet. A fa pallók már teljesen elkorhadtak, a vas szerkezet még úgy ahogy egyben van. A kíváncsiságunk azonban erősebbnek bizonyult...
Felmenni veszélyes!
A kilátás azonban magáért beszél...
A rövid kitérőt követően az S+ jelzésen visszatértünk a sipályára, hogy megkezdjük a majd 2km-es emelkedőt egészen 1014m magasságig.
Irány Kékes!
A tavaszias idő miatt sokan sétáltak az árusok előtt, vagy épp várakoztak, hogy feljussanak a TV toronyba. Mivel mi ott már jópárszor megfordultunk, most kihagytuk, és inkább leültünk egy picit a még párás fűbe, hogy pihenjünk egyet.
Azt hiszem ilyen fotója minden természetjárónak van :)
A K és S jelzések párhuzamosan haladnak tovább, mi is ezeket követtük. Már korábban kinéztünk egy geoládát, amit mindenképp meg akartunk keresni (GCKeTe). Eléggé meggyűlt a bajunk ezzel a ládával. Egyrészt figyelni kellett, hogy a nagy forgalomban ne "buktassuk le" a ládát, másrészt jó 20 percen keresztül keresgéltük, mire meglett. Sajnos eléggé szemetes a környék. Üdítős palackok, nejlonzacskók mellett egy majdnem komplett gáztűzhelyet is találtunk.
Követtük tovább a K és S jelzéseket. Az út innen már lefelé vezetett, szépen lassan ereszkedtünk, és közben gyönyörködtünk az ősz színeiben. Általában minden évben - ha tehetjük - elmegyünk egy október végi kirándulásra, amikor már az erdő vörösbe és barnába vált. Ezt kár lett volna kihagyni.
Nem lehet ezzel a látvánnyal betelni
A K jelzésen leereszkedtünk a Sötét-Lápa Nyergéig. Az utunk itt elkanyarodik balra, hogy a K+ jelzést követve haladjon tovább. A térképre nézve azt láttuk, hogy csak egy keveset kell tovább haladnunk, és megnézhetük az Erzsébet-Sziklát. Így balra kanyarodás helyett egyenesen mentünk tovább.
Kereszt az Erzsébet-Szikla mellett
Visszatekintve a TV toronyra
Rövid pihenő után visszatértünk a nyeregbe, hogy az eredetileg tervezett útnak megfelelően a K+ jelzésen haladjunk tovább.
Ezen a szakaszon már egy fia lélekkel sem találkoztunk
Pár száz métert haladva kőtengerben találtuk magunkat.
Kőtenger
Folyamatos ereszkedés mellett értük el a Gabi halálát. A néphiedelem szerint ezen a helyen hunyt el egy Gabi nevű favágó, az ő emlékére állították a táblát.
Gabi halála
Kidőlt fa és gyökérzete
Mint egy Alien filmben
A K+ jelzést követően hamarosan megérkeztünk a Pisztrángos-tóhoz. Sajnos a tóban már - neve ellenére - nem élnek pisztrángok, és eléggé benőtte már a vegetáció. A tavat a Nagy-forrás (más néven Petőfi-forrás) táplálja, kb 20 liter / perc sebességgel. Vize nem ajánlott fogyasztásra. A tó környékén érdemes egy hosszabb pihenőt tartani. Található itt jópár pihenő pad, egy esőház, tűzrakó hely is.
A Nagy-forrás
Pisztrángos-tó
Hangulatos pihenőhely
A Pisztrángos-tónál köszöntünk el a K+ jelzéstől. Innentől a P+ jelzést követtük, ami egy kényelmes, szintező út kb 700-720 méter magasságban.
P+ jelzésen haladtunk tovább
A P+ jelzésen egészen a Kőris mocsárig haladtunk.
Kőris mocsár
A közeli mocsaras helyet nemzedékek óta Kőris mocsárnak nevezik és az alábbi hagyomány fűződik hozzá: Három-négy falun át hallani a zúgását. Erről tudják, hogy időjárás változás lesz.
A P+ jelzésen tovább sétálva egy idő után már hallani lehet a 24-es út forgalmát, ahogy közeledünk vissza Mátraházára. Az erdőt és a jelzett turista utat a nagy múltú Vörösmarty Turistaház mellett hagyjuk el. (a Kéktúra alatt még visszatérünk ide pecsételni).
Az utolsó szakasz
Az utolsó szakasz már a főúttal párhuzamosan halad a K, P jelzéseken. Visszatérve Mátraházára, már alig találtuk meg az autót, a nagy parkoló teljesen megtelt.