Fotóstúra
2013. 03. 24., v – 14:50
kornel

Egy 15 km-es túrára invitáljuk a Kedves Olvasót a Mátrába. Ugyan nem a Kéktúra részét képezi ez a szakasz (bár több helyen is érintjük a K jelzést), de mindenképp érdemes rászánni egy napot.

 

 Párás, ködös reggel

 

A túrát Mátráházáról kezdtük. Mivel viszonylag korán érkeztünk, reggel 8 óra körül, mi voltunk az elsők a nagy parkolóban. Gyors reggelizést követően a parkolóból Kékestető felé indultunk a beton úton.

 Van választék :)

 

Jobb kéz felé betérhetünk a Naphimnusz Parkba.

A park 2001-ben készült el, a templom közelében. A ferencesek készítették, az idelátogató turisták részére. A parkot 2001. szeptember 15-én, Majnek Antal püspök áldotta meg, szentmise keretében. Az ötlet Soós Ányos atyától származik, aki a megvalósításban is jelentős szerepet vállalt. Az általa faragott oszlopokra kerültek azok a kerámiaalkotások, melyek Assisi Szent Ferenc Himnuszának tíz versszakát jelenítik meg, Várkonyi Maréza keramikusnak köszönhetően. A parkba díszes kapun át jutunk, amely Fenyvesi László fafaragó munkája. A Himnusz menetét követi a park kialakítása: az „égiek” a dombon jelennek meg, a „földiekhez” viszont le kell ereszkednünk. „Halál-testvérhez” újra felfelé visz az út 7 lépcsőfokon. Az út végén újabb kapu fogad minket, mintegy keretet adva a sétának, ezen át hagyhatjuk el a parkot. forrás: kirandulastervezo.hu

 

 Naphimnusz Park

 

Végigsétálva a parkon még egy geoládát is megkereshetünk: GCNAPH Útunkat a kék jelzésen folytattuk tovább. Egy darabig betonúton, majd a jelzés enyhén jobbra elhagyja a betonutat. Rövid séta után megérkeztünk a 760m magasan található Veronika-rétre, ami a Kékesről induló sipálya végén található.

 A Veronika-Rét

 

Ha követjük a kék jelzést a sípályán egészen felkapaszkodhatunk hazánk legmagasabb pontjáig. Mi azonban tettünk egy kis kitérőt balra, a sárga plusz jelzést követve meglátogattunk egy másik geoládát (GCSANC), valamint a már rozsdásodó, de mindenképp érdekességnek számító régi síugró sáncot.

 Elhagyott objektum az erdőben

 

Fontos megjegyezni, hogy a sáncra felmenni veszélyes és semmiképpen sem ajánlott! Az alsó pár lépcsőfokot ezért már korábban levágták. Az idő megette már a szerkezetet. A fa pallók már teljesen elkorhadtak, a vas szerkezet még úgy ahogy egyben van. A kíváncsiságunk azonban erősebbnek bizonyult...

 Felmenni veszélyes!

 

 A kilátás azonban magáért beszél...

 

A rövid kitérőt követően az S+ jelzésen visszatértünk a sipályára, hogy megkezdjük a majd 2km-es emelkedőt egészen 1014m magasságig.

 Irány Kékes!

 

A tavaszias idő miatt sokan sétáltak az árusok előtt, vagy épp várakoztak, hogy feljussanak a TV toronyba. Mivel mi ott már jópárszor megfordultunk, most kihagytuk, és inkább leültünk egy picit a még párás fűbe, hogy pihenjünk egyet.

 Azt hiszem ilyen fotója minden természetjárónak van :)

 

A K és S jelzések párhuzamosan haladnak tovább, mi is ezeket követtük. Már korábban kinéztünk egy geoládát, amit mindenképp meg akartunk keresni (GCKeTe). Eléggé meggyűlt a bajunk ezzel a ládával. Egyrészt figyelni kellett, hogy a nagy forgalomban ne "buktassuk le" a ládát, másrészt jó 20 percen keresztül keresgéltük, mire meglett. Sajnos eléggé szemetes a környék. Üdítős palackok, nejlonzacskók mellett egy majdnem komplett gáztűzhelyet is találtunk.

 

Követtük tovább a K és S jelzéseket. Az út innen már lefelé vezetett, szépen lassan ereszkedtünk, és közben gyönyörködtünk az ősz színeiben. Általában minden évben - ha tehetjük - elmegyünk egy október végi kirándulásra, amikor már az erdő vörösbe és barnába vált. Ezt kár lett volna kihagyni.

 Nem lehet ezzel a látvánnyal betelni

 

A K jelzésen leereszkedtünk a Sötét-Lápa Nyergéig. Az utunk itt elkanyarodik balra, hogy a K+ jelzést követve haladjon tovább. A térképre nézve azt láttuk, hogy csak egy keveset kell tovább haladnunk, és megnézhetük az Erzsébet-Sziklát. Így balra kanyarodás helyett egyenesen mentünk tovább.

 Kereszt az Erzsébet-Szikla mellett

 

 Visszatekintve a TV toronyra

 

Rövid pihenő után visszatértünk a nyeregbe, hogy az eredetileg tervezett útnak megfelelően a K+ jelzésen haladjunk tovább.

 Ezen a szakaszon már egy fia lélekkel sem találkoztunk

 

Pár száz métert haladva kőtengerben találtuk magunkat.

 Kőtenger

 

Folyamatos ereszkedés mellett értük el a Gabi halálát. A néphiedelem szerint ezen a helyen hunyt el egy Gabi nevű favágó, az ő emlékére állították a táblát.

 Gabi halála

 

 

 Kidőlt fa és gyökérzete

 

 Mint egy Alien filmben

 

A K+ jelzést követően hamarosan megérkeztünk a Pisztrángos-tóhoz. Sajnos a tóban már - neve ellenére - nem élnek pisztrángok, és eléggé benőtte már a vegetáció. A tavat a Nagy-forrás (más néven Petőfi-forrás) táplálja, kb 20 liter / perc sebességgel. Vize nem ajánlott fogyasztásra. A tó környékén érdemes egy hosszabb pihenőt tartani. Található itt jópár pihenő pad, egy esőház, tűzrakó hely is.

 A Nagy-forrás

 

 Pisztrángos-tó

 

 Hangulatos pihenőhely

 

A Pisztrángos-tónál köszöntünk el a K+ jelzéstől. Innentől a P+ jelzést követtük, ami egy kényelmes, szintező út kb 700-720 méter magasságban.

 P+ jelzésen haladtunk tovább

 

A P+ jelzésen egészen a Kőris mocsárig haladtunk.

 Kőris mocsár

 

A közeli mocsaras helyet nemzedékek óta Kőris mocsárnak nevezik és az alábbi hagyomány fűződik hozzá: Három-négy falun át hallani a zúgását. Erről tudják, hogy időjárás változás lesz.

A P+ jelzésen tovább sétálva egy idő után már hallani lehet a 24-es út forgalmát, ahogy közeledünk vissza Mátraházára. Az erdőt és a jelzett turista utat a nagy múltú Vörösmarty Turistaház mellett hagyjuk el. (a Kéktúra alatt még visszatérünk ide pecsételni).

 Az utolsó szakasz

Az utolsó szakasz már a főúttal párhuzamosan halad a K, P jelzéseken. Visszatérve Mátraházára, már alig találtuk meg az autót, a nagy parkoló teljesen megtelt.