OKT 17. Bejárva: 2014.04.20-22. Nagymaros-Visegrád felől

Korábbi túráink alatt már bebizonyosodott, hogy a napi 15-16 km-es szakaszok a legideálisabbak számunkra. Könnyed tempóban tudunk haladni, többször megállhatunk nézelődni, fotózni, megismerni a tájat, a településeket ahol épp haladunk. Ezért - közel 1 év után folytatva a Kéket - ismét úgy döntöttünk, hogy a 17. szakaszt, ami 40 km-en keresztül tekereg a Börzsönyben, 3 napra bontva teljesítjük. Húsvét vasárnap érkeztünk meg 11 óra előtt nem sokkal Nagymaros - Visegrád vasútállomásra, ahol a pénztárban bélyegeztünk, majd elindultunk, hogy teljesítsük az alig 11 km-es szakaszt a Törökmezei Turistaházig.

 Kilátás a fellegvárra

 

A kék jelzés az állomást elhagyva a Rákóczi úton halad, majd jobbra felkanyarodik a templom mellett a Diófa utcába, ahol elindul a kapaszkodó, mely kitart egészen a Hegyes-Tetőig. Ha esetleg most jutna eszünkbe, hogy nincs nálunk víz, a Diófa utcában megtölthetjük kulacsunkat, 2db kút mellett is elhaladunk.

 Visszatekintve a Diófa utcából

 

A házak lassan elmaradnak, majd a jelzés betér a hűs, sűrű erdőbe. A civilizáció utolsó jeleként egy - talán már évek óta ott pihenő - kék színű Trabant mellett haladunk el. 220 méteres magasságból 482 méterre kell felkapaszkodnunk, így szorosra húztuk a hátizsákok pántjait, és megerőltettük irodai munkához szokott végtagjainkat.

 A Templom-völgyben haladva

 

A kék jelzés folyamatosan emelkedik, majd a Szent-Mihály-Nyeregnél élesen jobbra tér és csatlakozik a S és S3 jelzésekhez, hogy együtt haladjanak tovább az Ürmös-Rét felé.

 Ürmös-Rét

 

A rét után ismét erdő következik. Jobb oldalt néhány körbekerített kutatóakna mellett haladunk el, majd megérkezünk a Hegyes-Tetőre. Itt áll a Julianus barát torony, ahonnan talán a legszebb panoráma tárul elénk a Dunakanyarról. Nem érdemes kihagyni.

 A legszebb kilátás a Dunakanyarra

 

 A legszebb kilátás a Dunakanyarra

 

 Panoráma a Dunakanyarról (kattintva nagyobbra nyílik)

 

"Az Encián turisták építették, az egyesületük 25-éves jubileumára. A terület régebben királyi uradalom volt, a területen nem lehetett túrázni. Mikor az ország összezsugorodott, a hazai területek felé fordult a turistaság. 1931-ben a Magyar Turista Szövetség kötött egy megállapodást, 10 évre bérbe vette a Dél-Börzsöny területét, és ő kötött szerződést a vadásztársaságokkal. Így már a meghatározott útvonalakon, jóváhagyott túravezetőkkel látogathatóvá vált a terület, amit az Encián turistákra bíztak." Forrás: geocaching.hu

A kilátó felső szintjét 2012-ben az Ipoly Erdő Zrt. felújította.

 Hegyes-Tető és a Julianus barát torony

 

Rövid pihenőt tartottunk, majd tovább indultunk. A kilátó egyébként elég forgalmas volt ebben az időben. Ezen nem is csodálkoztunk, jó idő volt, Húsvét vasárnap. A kék jelzés ereszkedni kezd, néhány száz méter után megérkezünk egy tisztásra, melynek neve Világos Tér. Őszintén szólva, legalább háromszor olvastam el a térképen, de folyamatosan Virágos Rétnek láttam :) A réten néhány pihenő pad és tűzrakóhely található, melyen épp egy család finom ebédet készített. Néhány száz métert kell már csak haladni, hogy megérkezzünk a 280 méter magasan fekvő Kövesmezőre. Van itt parkolási lehetőség, focipálya, pihenőpadok, tűzgyújtási lehetőség és nagyszerű panoráma a fellegvárra.

 Kövesmező

 

Épp elkezdett szemerkélni az eső, de azért megálltunk egy kicsit gyönyörködni a tájban.

 A fellegvár a Kövesmezőről

 

A kék jelzés hatalmas fák között halad, párhuzamosan az aszfaltozott úttal és a Törökmezei tanösvény állomásaival. Figyeljünk arra, hogy a régi kék jelzés megkopott jelzései is láthatók, ne térjünk le, maradjunk a jól látható nyomvonalon.

 Gyönyörű erdei út és a Törökmezei tanösvény nyomvonala

 

A kék jelzés ereszkedni kezd, elkanyarodik jobbra és hamarosan találkozik a P sáv jelzéssel. Innen már tudni fogjuk, hogy közel van Törökmező. Hamarosan a fákat is elhagyjuk, és kiérünk az aszfaltozott út mellé. Elhaladunk egy focipálya mellett, majd az ösvény balra bekanyarodik a Turistaház és az idén megnyitott Kalandpark területére.

 Üdvözöljük Törökmezőn

 

Az első nap tervezett útvonala eddig tartott. Elfoglaltuk szállásunkat, majd a kedves invitálásnak nem tudtunk ellenállni, és megkóstoltuk a házigazda specialitásának számító palóclevest. Nem csalódtunk :) A kéktúra bélyegző a büfé pultján várja a túrázókat.

 A Törökmezői Turistaház

 

A török hódoltság idején (1541-1699) az ország északi területei sem voltak mentesek a betolakodóktól. A Német-Római birodalom (405-1805) utolsó fellegvára volt a Magyarországnak tekinthető terület. 1683-ban Szavoyai Eughén visszaverte a törököt az Esztergomi vár csatában. A Duna jobb partján dél és nyugat felé el volt vágva a menekülés útja. Ezért a török seregek komppal, tutajjal átkeltek a Dunán és itt Törökmezőn és a Börzsöny más gyönyörű fennsíkjain próbálták újrarendezni soraikat. Mivel 1686-ban a török megszállás alatt álló BUDA vára visszakerült magyar kézre, így további harcokat nem vívtak. Végül 1699-ben az utolsó török is eltakarodott. Ez a fennsík, mint gyülekező hely kapta kb. 1684-85-ben a Törökmező nevet. Forrás: a turistaház falán levő tábla

Teli hassal tettünk még egy rövid sétát a turistaház környékén. Mindenképp érdemes megnézni a Hétvályút, a mellette fekvő Törökmezei Halastavat és a Fehér-kút forráscsoportját. Ha a turistaháztól követjük a Z sáv jelzést, mindhárom helyszínt elérhetjük 4-5 perc kellemes sétával.

 Erdei pihenő a Törökmező mellett

 

Másnap reggel egy kiadós rántottával indítottuk a napot, majd összeszedtük magunkat, és megindultunk a K jelzésen az aznapra tervezett 13 km-es távnak. Cél a Nagy Hideg-hegyi Turistaház. Törökmezőtől az előző napi záporok áztatta, enyhén emelkedő úton haladtunk, majd rövidesen elértük a Békás-Rétet. A réten lovak legelésztek, a közeli tanyához tartoztak. Jó időben a rétről nagyszerű kilátás nyílik a Nagy Börzsönyre, most azonban köd takarta a csúcsokat.

 Békás-Rét, szép kilátás a Magas-Börzsönyre (persze nem ködben)

 

Néhány száz méter után a kék jelzés visszatér a fák közé, majd jó 15 perc gyaloglás után leereszkedik, és keresztezi a Kóspallagra haladó műutat. A műúton haladva érünk be a településre a Kossuth utcába. Húsvét hétfő volt. Jól öltözött legények, férfiak járták az utcát, keresve a locsolásra váró asszonyokat, lányokat. Nem egy helybélivel találkoztunk, akik már támogatásra szorultak a locsoláskor elfogyasztott bor és pálinka miatt :) A Kossuth utcából balra kanyarodva ráfordultunk a Szent István utcára, majd a templom mellett jobbra fel. Meredek emelkedésnek indult a K jelzés, ahogy elhaladtunk a kálvária 14 stációja mellett.

 Visszatekintve Kóspallagra

 

Innen még jó 1.5 km sétával értük el a következő bélyegzőhelyet, a Kisinóci Turistaházat.

 Kisinóci Turistaház, bélyegzőhely

 

A turistaház melletti fedett kerthelyiségben leültünk, hogy megebédeljünk. Úgy döntöttünk, hogy hosszabb pihenőt tartunk, mivel a Nagy Hideg-hegyre innen már kemény kaptató indul, hiszen 330 méterről egészen 840 méterre kell felkapaszkodni kb. 5 km úton. A pihenőt követően átvágtunk a Kisinóci-Réten, majd megkezdtük a szuszogtató kapaszkodást az egyenes Inóci vágáson haladva. Kb. 200 méter emelkedés után értük el a Barna Ferenc emlékhelyet. Az emlékhelyet 1935-ben emelték a Budapesti Egyetemi Turista Egyesület tagjai egy síelés közben szerencsétlenül járt egyetemista emlékére. A K jelzés tovább emelkedett, és mivel közben a nap is kisütött, kezdett igen melegünk lenni. A térkép szerint még kb. 1 km volt hátra az Etel pihenőig, ami szép kilátást ígért. Sajnos a kilátásban nem igazán tudtunk gyönyörködni a párás idő miatt, de egy kis pihenőre azért megálltunk.

 Inóci vágás

 

A kék jelzés találkozik a K4-tel, és hamarosan megérkezik a Nagy Hideg-hegyi turistaházhoz.

 Nagy Hideg-hegyi Turistaház

 

A turistaház 864 méter magasságban található. Ez hazánk egyik legmagasabban fekvő kőből épített turistaháza. Másik különlegessége, hogy valóban a bakancsos turisták számára épült. A ház mellett nincs parkoló, csak gyalog közelíthető meg. Ha valaki mégis autóval érkezne, az a Királyréten a vendéglő parkolójában hagyhatja járművét.

 Épül a turistaház, 1939. október 15-én. (forrás: nagyhideghegy.hu)

 

 A Nagy Hideg-hegyi turistaház régen ...

 

 ... és most

 

Itt töltöttük a második éjszakát. A babgulyást nem érdemes kihagyni :) Vacsora után sétáltunk még egyet a környéken. A panoráma lenyűgöző, akár több napra is érdemes megszállni, és bebarangolni a Börzsönyt a turistaháztól kiindulva. Másnap korán keltünk, 7 órai indulást terveztünk. Mivel a konyha 8-tól üzemel, vendéglátóink csomagoltak nekünk néhány szendvicset az útra. Az utolsó nap maradék 15 km-es szakaszát emelkedővel kezdtük, hogy feljussunk a 930 méter magas Csóványosra.

 A Csóványos és a geodéziai torony

 

A K jelzés előbb ereszkedik 730 méterre, majd a P jelzéssel párhuzamosan megkezdi emelkedését, mely kitart egész a Csóványosig. Elhaladunk a Szabó-kövek és a Haramia-lyuk mellett is, ahonnan szintén nagyon szép kilátás nyílik elénk.

 Kilátás a Szabó-kövektől

 

Ahogy tovább emelkedtünk a csúcs felé, egyre inkább a köd és a pára lett a jellemző. A Csóványosra érve szinte már az orrunkig sem láttunk. A csúcs mellett található a Béke emlékoszlop és a geodéziai torony, amit jelenleg felújítanak / átalakítanak, ezért nem lehet bemenni, és megközelíteni sem. (közben megtaláltuk a lezárás okát: http://www.turistamagazin.hu/kilato-epul-a-csovanyoson.html)

 Béke emlékoszlop a Csóványoson

 

Az OKT 17. szakaszának legmagasabb pontján, 930 méteren vagyunk. Innen folyamatosan ereszkedünk egészen a Nógrád vasúti megállóhelyig, mely a Csóványostól kb. 12 km-re van a K jelzést követve. Rövid pihenőt követően elindultunk, és a Foltán vágáson ereszkedtünk lefelé, körülöttünk az éledező erdő, és a ködtakaró.

 Köd, köd, köd

 

A Hubertusz-Tisztást elhagyva - ha nincs épp köd - nagyszerű kilátás nyílik a Börzsöny hegyeire, völgyeire. Nekünk sajnos ez most kimaradt.

 Ereszkedés a Foltán vágáson a Három-hársig

 

A tisztás után kb. 1.5 km enyhe ereszkedést követően érkezünk meg a Foltán-kereszthez. A kereszt mellett pihenőpadok, tűzrakóhelyek kínálnak pihenési lehetőséget a turistáknak.

 Foltán-kereszt

 

A XIX. Század végétől kőkereszt emlékezett az akkori uradalmi erdészet erdőőrének Fultán (Foltán) Jánosnak, kötelességteljesítés közben bekövetkezett halálára. Valamikor az 1880-as években egy viharos éjszakán az erdőőr hírül vette, hogy fatolvajok fognak járni a területen. Lesben állt, majd amikor megjelentek felelősségre vonta a két tolvajt. A szóváltás során tusakodás alakult ki, ami közben az erdőőrt agyonütötték. Az önfeláldozás szép példájának emlékére először fa-, majd 1890. július 6-án nagyobb ünnepség keretén belül Klecker Jakab uradalmi főerdész kezdeményezésére kőkeresztet szenteltek fel. Forrás: wikimapia.org

A tisztáson található útbaigazító tábla szerint még jó 9 km várt ránk Nógrádig. És az eső is elkezdett esni. Sajnos Nógrádig annyira zuhogott, hogy fényképezni sem volt lehetőségünk, csupán 1-1 fákkal jobban benőtt helyen, ahol védve volt a fényképező.

 Nógrádig folyamatosan ereszkedünk

 

Az eső csak nem akart elállni, sőt egyre jobban kezdett esni. Ez nekünk annyira nem tetszett, bár volt az erdőnek olyan lakója, aki kifejezetten élvezte :)

 Foltos szalamandra

 

Velünk ellentétben a Foltos szalamandra kifejezetten szereti a nagyobb esőzéseket, és ilyenkor előbújik. Alapvetően éjszakai állat. Nógrád határáig tocsogva, locsogva ereszkedtünk, majd szinte végszóra elállt az eső, ahogy kiértünk az erdőből a település határában elterülő rétre, amin a Fekete-Patak is keresztül folyik.

 Útakadály, Fekete-Patak

 

Innen már szépen látszanak Nógrád házainak körvonalai és persze a várrom.

 A Nógrádi várrom

 

Érdemes néhány órát eltölteni a romnál, megér egy külön kirándulást. A vár 1108 után épült, a település is innen kapta a nevét (Novi Grad - Új vár). 1685 nyarán egy villámcsapás következtében felrobbant a várban tárolt lőpor, és annyira megrongálta azt, hogy védhetetlenné vált. A vár maradványait a helyi lakosok is széthordták később.

 Nógrád vasúti megállóhely, bélyegzőhely

 

Utunk végére értünk, már csak egy bélyegzés hiányzott. A jó állapotú bélyegzőt a vasúti megállóhely épületében találjuk az ideiglenes nem üzemelő jegykiadó ablakban. Érdekesség, hogy talán Nógrád az utolsó olyan vasúti megállóhely, ahol szerelvény érkezésekor a vasutas még kézzel engedi le a sorompót.