OKT 14.

Bejárva: 2012. szeptember 16. Bp. Hűvösvölgy felől

Az OKT ezen szakasza nem lesz azok kedvence, akik a nyugalmat, az erdő csendjét keresik túráik során. Mivel a 14-es szakasz közel esik a fővároshoz - gyakorlatilag onnan indul és oda is érkezik -, főleg jó időben rengeteg turistával, futóval, sétáló családdal találkozhatunk. Azonban a kéktúrázással most ismerkedőknek nagyon ajánlott, hogy ezzel a szakasszal kezdjék. Viszonylag rövid (14 km), de változatos terep: van itt kaptató, néhol meredeken ereszkedik, van mező, erdő, szikla, kilátó, patak. És ha valaki úgy érezné, mégsem neki találták ki a túrázást, több helyen meg lehet szakítani az utat, és tömegközlekedéssel könnyen visszajutni a fővárosba. Mi - kecskemétiek lévén - vonattal érkeztünk, és egy kis bemelegítés gyanánt a Nyugatiból  elsétáltunk a Széll Kálmán térre, ahol a 61-es villamos indul, melynek végállomása a Hűvösvölgy.

 a Parlament épülete a Margit hídról

 

Innen egy bő 15 perc döcögés a villamossal, és megérkezünk túránk kiinduló pontjához, a Gyermekvasút állomásépületéhez. Az emeleten, a peronok mellett a múzeum pénztárából elkérhetjük a jó minőségű gumi MTSZ bélyegzőt, de a jegypénztárban is szívesen pecsételnek. Ha van egy kis időnk, menjünk be a múzeumba. Azt hiszem ritka manapság az 50 Ft-os jegyár, de itt nem kérnek el többet.

 A Gyermekvasút épülete, pecsételőhely

 

A Gyermekvasút története egészen 1947-ig nyúlik vissza. Ekkor döntöttek róla, hogy keskenynyomközű vasutat építenek a Budai-hegységben. Az építkezés 1948 áprilisában kezdődött. Még ez év nyarán átadták az első, mindössze három kilométeres szakaszt, amely Széchenyi-hegytől a mai Virágvölgy állomásig tartott. A rákövetkező évben a mai Szépjuhásznéig, 1950-ben egészen Hűvösvölgyig hosszabbították meg a vonalat. A hegyi terepen a vasútépítés sok nehézségbe ütközött. A tervezés és építés során felhasználták az akkor még kiterjedt keskenynyomközű vasúti hálózat létesítése és üzemeltetése során nyert tapasztalatokat. Az intézmény nevét még a megnyitás előtt Úttörővasútra változtatták. Üzemeltetésével a Magyar Államvasutakat és a Magyar Úttörők Szövetségét bízták meg. A kisvasútnak kettős célja volt. Egyrészt biztosítson eljutási lehetőséget a szintén akkor épülő csillebérci gyermektáborhoz, másrészt a kisvasút üzemeltetésébe bevont tíz-tizennégy éves gyerekekkel ismertesse és kedveltesse meg a vasúti közlekedést. Forrás: gyermekvasut.hu

Gyors bélyegzést követően nekivágtunk az útnak. A kék jelzésen elindulva, lebaktattunk a villamosmegállóig, majd kereszteztük a forgalmas utat, majd egy kis parkolón és egy beton hídon átvágva az erdőbe érkeztünk. A kék jelzés itt balra indul el, és enyhe emelkedéssel halad. A K jelzés jópár kilométeren keresztül - egészen a Fenyőgyöngye étteremig - megegyezik a Glück Frigyes úttal.

 Széles sétaút, a Glück Frigyes út

 

Glück Frigyes (Pest, 1858. január 11. – Budapest, 1931. május 15.) szállodaiparos, várospolitikus, műgyűjtő, mecénás. 1902-ben kezdeményezte, hogy tartsák Budapesten a szállodások nemzetközi kongresszusát, amit jó alkalomnak vélt a város turizmusának fellendítése érdekében. Ezen a kongresszuson javasolta a János-hegyi kilátó építését, ami 1910-ben készült el. 1929-ben az ő kezdeményezésére épült meg a Látó-hegyen az Árpád-kilátó, amelyet érint az ő nevét viselő sétaút. Forrás: Wikipedia

Egy éles jobb kanyart követően a fák között feltűnik egy nagy síkság, a Hármashatárhegyi Repülőtér. Jó időben találkozhatunk kis motoros vagy épp vitorlázórepülőkkel, siklóernyősökkel.

 A Hármashatárhegyi Repülőtér - épp repülő nélkül

 

A repülőtér mezejének mentén régi határkövekkel találkozhatunk.

 A régi határkövek egyike

 

A Glück Frigyes út - és a K jelzés - továbbra is széles gyalogútként folytatódik.

 Bár a képen nem látszik, jó időben igen forgalmas a sétaút

 

Néhány száz méter után egy nagyobb kőtáblát pillantunk meg. Közelebb érve meglátjuk, miről is tanúskodik: ezen a területen terült el egykoron Mátyás király vadaskertje. A kertet határoló árokrendszer nyomai még most is látszanak a közeli hegyekről.

 Mátyás király vadaskertje

 

Utunkat folytatva elhaladunk egy ismeretlen katona sírja mellett (fotó a galériában), majd a K jelzés balra kanyarodik. Hamarosan megérkezünk egy igen forgalmas kereszteződésbe, ahol a kék, sárga, piros és zöld jelzések közül is választhatunk, ha épp nem kéktúrázunk: ez a Határ-nyereg.

 Útbaigazító tábla

 

Annyira forgalmas hely, hogy nem mindenki az útról közelíti meg. Van aki a levegőből érkezik, ráadásul babakocsival.

 Babakocsi a fán. Vagy vihar volt, vagy egy nagyon rossz gyerek...

 

A kék jelzés találkozik a zöld körút jelzéssel, ahogy jobbra folytatódik a Glück Frigyes út. Ez a szakasz egy könnyed, pihentető és nagyon szép. Nem csoda, hogy rengetegen sétálnak rajta. Az út bal oldala kövekből kirakott, pár száz méterenként pihenő padokkal. A sétány talán legjellegzetesebb és legismertebb pontjához érkezünk, az Oroszlán-Sziklához.

 Az Oroszlán-Szikla

 

A szikla egy természetes mészkő-képződmény. 1930-ban utófaragták, hogy jobban emlékeztessen egy ülő oroszlánra. A II. világháború idején a fejét lerobbantották.

 Egy ritka fénykép az eredeti Oroszlán-szikláról 1941-ből.

 

Az oroszlánnal szemben egy nehezen járható, meredek sziklás út vezet fel a hegyoldalba. Turista térképen nincs jelezve, de aki bátor - és persze óvatos - nagyszerű panorámában gyönyörködhet egy kis sziklamászás után.

 Egyszer már megvolt, de most kihagytuk :)

 

Szinte végig a 310 méteres magasságon halad a sétaút. Az Oroszlán-Sziklát elhagyva hamarosan újabb látnivalóhoz érkezünk, bal oldalon feltűnik kis mécseseivel a szikla kereszt.

 Szikla kereszt

 

Ma már hihetetlennek hangzik, de egykoron a sétány karbantartójának minden napi feladatai közé tartozott, hogy az oltár elől elsöpörje a leveleket, és meggyújtsa a gyertyákat. Átmegyünk egy fahídon, majd a sétány egy enyhe emelkedésbe kezd. Néhány száz méter után balra feltűnik egy focipálya, majd egy kis kanyargás után megérkezünk az Árpád-kilátóhoz.

 Árpád-kilátó, itt sem éreztük magunkat egyedül

 

A kilátóban egy kopott emléktáblán olvashatjuk, hogy Glück Frigyes kezdeményezésére, 1929-ben építették Friedrich Lóránt tervei alapján.

 Kilátás a fővárosra

 

 Kilátás a fővárosra

 

A kilátóban megálltunk egy rövid pihenőre, elfogyott egy szendvics, pár korty tea. Épp valamilyen verseny lehetett, mert sorra érkeztek térképes, tájolós, fáradt emberek, akik a kilátó másik végében álló asztalhoz igyekeztek. Nem kérdeztük meg min vesznek részt, továbbindultunk. Aki szereti a geocaching nevű játékot, az a kilátó szomszédságában megkeresheti a GCKIL jelzésű dobozkát, azonban óvatosan kell kutatni, nehogy a kíváncsi szemek meglássanak, és esetleg elvigyék. Egy darabig házak mellett haladunk, ahol természetesen már megjelennek a szemétkupacok is. A K jelzés éles jobbkanyarral folytatódik, majd szinte 180 fokban megfordul, és enyhe lejtéssel egészen 300 méteres magasságig süllyed. Egyre hangosabb a forgalom zaja, ahogy megérkezünk a Fenyőgyöngye vendéglőhöz. Az étterem előtti parkoló szomszédságában elolvashatunk egy információs táblát az erdőben található növényekről, állatokról, látnivalókról. Ha kiürült a kulacsunk, itt meg is tudjuk tölteni, vagy egy jó hideg kisfröccsre betérhetünk a vendéglőbe.

 Fenyőgyöngye - 1935 óta ugyanazzal a névvel

 

A vendéglőt elhagyva a K jelzés jobbra halad tovább. A Hármashatárhegyig végig emelkedik az út, így ha nem vagyunk edzésben érdemes egy hosszabb pihenőt tartani még.

 Útban a Hármashatárhegy csúcsa felé

 

Az út párhuzamosan halad a hegyre vezető autóúttal, néhol keresztezi is azt. Amikor a beton út elkanyarodik jobbra, a turista út balra folytatódik egy elég meredek kaptatóval. Jobb, ha itt óvatosan haladunk, mert a kavicsos, köves talajon elég egy óvatlan mozdulat és visszacsúszunk a Fenyőgyöngye vendéglőig... Néhány lépcsőfokot követően felérünk a tetőre, ahol a kerítés mellett található oszlopon megtaláljuk a bélyegzőt. Elég vacak lenyomata van, régi fém nyomó lévén. Biztonság kedvéért csináljunk előtte néhány próba nyomatot egy papírra, és ha biztosak vagyunk a dolgunkban, akkor pecsételjünk az igazoló füzetbe.

 A hármashatárhegyi igazoló pont, háttérben az ORFK-torony

 

A hegy a nevét onnan kapta, hogy 1873-ig a hegycsúcson találkozott Buda, Óbuda és Pesthidegkút határa. Érdemes itt elidőzni. Nagyszerű panoráma tárul elénk. Letekinthetünk Budapestre, a Duna hídjaira, feltűnik a Pilis is. A hegytetőn régi bunkerek romjai és több távközlési torony is magasodik, köztük az ORFK-torony is.

 Lent a főváros terül el. Térerővel sincs gond.

 

 Bunker maradvány

 

Ha teszünk egy rövid kitérőt jobbra, Buda panorámájában is gyönyörködhetünk. Ottjártunkkor jó idő lévén, nagyon sok siklóernyős hódolt szenvedélyének. Nem is értettük, hogy tudnak olyan pontosan navigálni, hogy ne ütközzenek össze, akkora volt odafent a forgalom.

 Jobbkéz szabály? :)

 

 Landolásra készülve

 

A K jelzés a régi honvédségi terület kerítése mellett ereszkedik le a hegyről. A kerítés mentén találunk egy információs táblát (mely tavasszal még nem volt ott), ami egy kis kitérőt javasol balra. Úgy döntöttünk, megnézzük, szép kilátást ígértek. Nem is kellett csalódnunk, kb. 100 méter után megszűnnek a fák, és egy sziklás hegyoldalba érkezvén nagyszerű kilátás tárult elénk.

 Megéri a kis kitérőt

 

Az út ereszkedni kezd, és kb. 500 méteren keresztül haladunk lefelé. Itt is legyünk óvatosak, nézzünk a lábunk elé. Leereszkedve a hegyről szusszantunk egyet, amikor is csörtetést hallottunk tőlünk balra. Füleltünk, olyan volt, mintha egy kutya rohangált volna az erdőben. Nem is nagyon csodálkoztunk ezen, hisz az út alatt rengeteg kutyás emberrel találkoztunk, gondoltuk erre is tévedtek páran. Ahogy közeledett a hang, meg is láttuk a rozsdás-vöröses fejét, és a nagy lompos farkát. Nem kutya volt, hanem egy róka. Kb. 10 méterre járt tőlünk, amikor észrevett minket, egy másodpercre megállt, ránk nézett, majd iszonyatos sebességgel eliszkolt az ellenkező irányba. Kicsit fáradtnak tűnhetett már az arcunk, de azért ennyire nem lehettünk ijesztőek... Folytattuk tovább az utunkat. A kék jelzés a Vihar-hegyre vezetett, ami 453 magasságával emelkedik ki a tájból. A tető teljesen fás, bokros, így kilátásra nincs lehetőség, de kaptatónak tökéletes. A hegyről leereszkedve egy mezőre érkezünk, majd egy földútra. Itt van a túra harmadik pecsételőhelye, a Virágos-nyereg.

 Az áttelepített pecsételőhely

 

Tavasszal jártunk itt utoljára, akkor még a bélyegző az út túloldalán található büfé kerítésére volt felcsavarozva. Az épületet felujítják, valószínűleg ezért került át. A gumi bélyegző jó lenyomatot ad, a fém már csak dísznek van a dobozkában. A bélyegzőhelytől pár lépésre visszább van egy kis nyiladék a fák között, arra kell tovább haladni. Korábban nem figyeltünk, és tovább mentünk a házak között. Védelmünkre legyen szólva, hogy a házak mentén felfestett és már kopott zöld csík jelzés messzíről egészen kéknek tűnt...

 Kényelmes tempóban haladunk az S jelzéssel együtt

 

380 méteres magasságban haladunk a Csúcs-hegy oldalában, majd egy hurkot követően elkezdünk ereszkedni lefelé. A K jelzés találkozik a zöld jelzéssel, többször keresztezzük a jelzett kerékpár utat is. Figyeljünk a lábunk elé itt is. Nem a meredek út miatt, az itt már nem jellemző, hanem azért, hogy nehogy rálépjünk az ilyen kis ártatlanságokra, mint a képen látható lábatlan gyík, aminek egy fiatal példányával mi is összefutottunk.

 Lábatlan gyík

 

Az út hátralevő része eseménytelenül telt. Lassan ereszkedtünk lefelé, feltűntek az első házak, átvágtunk egy fűrésztelepen, majd kiértünk egy betonútra. A betonúton haladva, a vasúti átjáró előtt balra feltűnik a Rozália Téglagyár bejárata, a kerítésen az utolsó pecsétet védő fém dobozkával.

 A Rozália Téglagyár portája

 

 OKT 14. függőleges metszet