OKT 16. Bejárva: 2013. 05. 03-04. Dobogókő felől

A 3 napos túránk 2. és 3. napján jártuk be könnyed tempóban az Országos Kéktúra 16. szakaszát, mely Dobogókő és Visegrád között húzódik a hivatalos kiírás szerint 24,2 km hosszan.

 Turistamúzeum - az első hegyvidéki menedékház

 

A pecsételő hely az étterem bejárata mellett balra található, érdemes bélyegzőpárnát vinni, mert az ottaniak igen szárazak már. Báró Eötvös Lóránd kezdeményezésére épült, az első hegyvidéki menedékház volt, majd 1986-tól mint Turistamúzeum üzemel. Ottjártunkkor ugyan nem volt nyitva, de az információs tábla szerint csütörtökön, szombaton és vasárnap 9-14 óráig látogatható.

 A menedékház 1906-ban, forrás Egykor.hu

 

Egy rövid pihenőt követően a menedékház környékén megnéztük a meteorológiai állomást a hagyományos hőmérőkkel, a Magyar Turista Egyesület világháborús emlékművét is. De az igazi csoda a ház mögötti kilátó, ami pont 700 méter magasan található, és gyönyörű panorámát tár elénk. Csak egy fotót szúrok be, a többi megtalálható a galéria menüpontban, de inkább azt javaslom, hogy élőben tekintsd meg :)

 Kilátás Dobogókőről

 

A K jelzés jobbra halad Nimród Hotel és a sípálya mellett. Májusra való tekintettel a hóágyúk pihentek :)

Szépen lassan gyülekeztek viharfelhők a hegyek felett, majd az első halk morajlások után elérhető helyre pakoltuk az esőkabátjainkat. Közeledett a vihar, a szél megerősödött, és az első esőcseppek is elérték a talajt.

A zápor előtti utolsó percben értünk a Király-kúti kunyhóhoz, ami teraszán kivártuk az eső végét.

 Király kúti kunyhó

 

A kunyhó után néhány száz méterrel található a Király kút. Reméltük, hogy fogyatkozó vízkészletünket kicsit feljavíthatjuk a forrásnál, de a száraz csővégen kívül nem sok mindent találtunk az eléggé elhanyagolt kútnál.

A K+, P háromszög és K sáv kereszteződéséhez értünk, ahonnan a Kéktúra útvonala egy jó ideje elterelt nyomvonalon halad tovább. A Szentendrei Erdészet erre több helyre kiehelyezett táblákkal is figyelmeztet, így szinte lehetetlen eltéveszteni a helyes irányt.

 Ideiglenes elterelés

 

A Király-völgyben haladtunk tovább az elterelt szakaszon, párhuzamosan a P jelzéssel. A Kőris réthez érve a K jelzés folytatódik az eredeti nyomvonalon, majd a Bükkös patakot keresztezve megérkezünk a Sikárosi rétre.

 Magasles a Sikárosi réten

 

A rét a csend és nyugalom "szigete". Le is telepedtünk egy hosszabb pihenőre, elfogyasztva egy szendvicset, és a szokásos csokit. Egy geoláda is van itt a bozót között, de kb. 30 perc eredménytelen keresgélés után feladtuk. Vagy lába kélt a ládának, vagy pont az alatt a viharban kidőlt fa alatt volt, amit gyanakodva kerülgettünk.

Az ég ismét besötétedett, és egy pillanat alatt leszakadt az ég. Menedék nem volt a közelben, így felhúztuk zsákjainkra az esővédőt, majd mi is beöltöztünk, és dagonyázva haladtunk tovább.

Néhány száz métert követően megérkeztünk a szakasz 2. pecsételő helyéhez, a Sikárosi Erdészházhoz.

 A Sikárosi Erdészház melletti bélyegző

 

Az erdészház közelében található a Lenkó emlékmű, melyet Lenkó Ede emlékére állítottak.  Lenkó Ede volt a Természetbarátok Asztaltársaságának alelnöke, majd elnöke a 1910-es években. Egy túra közben kapott szívszélhűdést, ennek emlékét őrzi a kőoszlop.

 Lenkó emlékmű

 

A K jelzés a Som-hegy és a Széles-hegy völgyében halad tovább, párhuzamosan az erdészeti műúttal. Néhány száz métert követően balra kanyarodik az Öreg-nyílás-völgy felé.

 Rengeteg a Som-hegy lábánál

 

 Egy kiszáradt vízátfolyás

 

Az ég kezdett kitisztulni, elállt az eső. Az előző napi zivatarok, és a mai napi záporok viszont kellően feláztatták az erdei utakat. Tocsogtunk már a sárban, lábunk minden lépésnél egyre nehezebb lett a bakancsra tapadt "iszaptól", gyakran megálltunk egy gyors takarítás erejéig. A táj megváltozott, az érintetlen erdő képét felváltották a fakitermelés jellegzetes jelei: munkagépek nyomai. Ez is azt jelezte már, közel járunk Pilisszentlászlóhoz.

 Zöld, zöld mindenhol, ezt "szeressük"

 

A túra második napja Pilisszentlászlón ért véget. Úgy döntöttünk, hogy kirúgunk a hámból és a Kisrigó Vendéglőben vacsorázunk, amit nem bántunk meg. Nagyon finom volt, és hatalmas adagokat szolgáltak fel.

A szállásunkról már nem tudok ilyen jókat nyilatkozni. A falu egyetlen szálláshelye (legalábbis amit az internet találtunk...bár ezt is kutatni kellett napokig) a Pilis Hotel, a nevével ellentétben egy lepusztult pártház jellegű épület, koszos szobákkal, és olyan árakkal, amire utólag gondolva is a fogamat szívom... Nem áll szándékomban jobban lehúzni a szolgáltatást, de ha véletlenül a kedves tulajdonos olvasná ezt a bejegyzést, remélem elgondolkozik azon, hogy egy picit több odafigyeléssel, és egy fokkal alacsonyabb árakkal egy turistabarát szállást tudna nyújtani a Pilisszentlászlóra betérőknek. Én úgy gondolom, hogy a Kéktúra mellett szinte méterekre található szállásnál ezt vétek lenne kihagyni.

Másnap hajnalban, hűvös, csípős időben indultunk útnak. Bélyegzést követően elindultunk a K jelzés enyhén emelkedő nyomvonalán a Szarvas- szérű felé.

Ködbe burkolózott a rét

 

A jelzés egy darabon a műúton halad, majd enyhén balra bekanyarodik a fák közé. Egy kiadós eső után logikusabb választás lehet ezen a pár száz méteres szakaszon a műút, de egy igazi Kéktúrázó nem hagyja el a jelzést :)

 Dagonyázós vízmosás a P és K jelzésen

 

 

A műút egészen a Pap-réti erdészházhoz vezet, ahol bélyegezhetünk igazoló füzetünkbe. A bélyegzés után megálltunk reggelizni és szusszanni egyet.

 

Amikor terveztük a túra ezen szakaszát, kitaláltuk, hogy mindenképp meg akarjuk nézni az Urak-asztala csúcsát, ahol egy elhagyatott, régi honvédségi terület található. Van ott egy geoláda is elrejtve, de az interneten talált fényképek alapján is érdemesnek találtuk ezt a közel 5km-es kitérőt megejteni.

Így búcsút mondtuk egy időre a K jelzésnek, és a műúton elindultunk felfelé. 2 km séta, és egy közbeeső csúcs érintését követően feltűnt az objektum bejárata.

 A honvédségi terület bejárata

 

A műút folytatodik a sorompó után is, körbejárható az egész elhagyatott terület. Legyünk azért óvatósak! Fémhulladék, drótdarabok, és még ki tudja milyen - a magas gazban rejtőző - veszélyek leselkedhetnek ránk. 1996-ig a Magyar Honvédség 11/2-es számú légvédelmi rakéta osztálya állomásozott itt, amely Budapest légvédelmét látta el.

 Vajon itt mi volt?

 

 Ködös, félelmetes

 

Közel egy óra barangolás után visszaindultunk a műúton a Pap-rét felé, hogy ismét becsatlakozzunk a K jelzésre.

Az Úrasztal-oldal szűk kis ösvényein haladtunk az Őr-hegy felé.

 Kilátás az Őr-hegyről

 

A K jelzés szinte Dobogókő óta enyhe ereszkedéssel haladt, ami - a harmadik nap közepére - kellemessé tette a túra utolsó szakaszát. 530 méteres magasságban egy csodálatos panorámát nyújtó helyhez érkeztünk. A Moli pihenőhöz.

 Moli pihenő

 

 Kilátás a Moli pihenőtől

 

Közeledve Visegrádhoz a forgalom is megnőtt a K jelzésen. Kisebb-nagyobb turistacsoportokkal kerülgettük egymást. A Borjú-fő néven ismert kilátóhelynél - ahol Wass Albert emlékmű is található - legalább 20 percet várakoztunk, hogy "sorra kerüljünk" :)

 Borjú-fő és a Wass Albert emlékmű

 

A K és K+ jelzéseken haladva kellemes sétával juthatunk el a Nagy-Villámig. Igaz, sok helyen a fák közé kellett bemennünk a kijelölt turistaútról, mivel nem akartunk elsüllyedni a sárban, így kicsit lassabban haladtunk.

Az út ezek szakasza nem bővelkedik túl sok látnivalóban, de - ha épp nincs sár - jól járható, széles erdei úton haladhatunk.

Pihenni viszont érdemes megállni a Nagy-Villámnál, mi is így tettünk.

 Nagy-Villám

 

A rétet elhagyva tulajdonképpen már Visegrádra érünk. Elhaladtunk a bobpálya parkolója mellett, hogy végül az utolsó előtti pecsételő helyhez a Nagyvillám Étteremhez érjünk.

A pincér készségesen kihozta nekünk a bélyegzőt, párnával együtt.

 Nagyvillám Étterem, bélyegzőhely

 

A műúttal párhuzamosan elsétáltunk a fellegvár mellett. Jó lett volna betérni, de nem tudtuk kiszámítani, hogy elérjük-e a kiszemelt vonatunkat, így tovább bandukoltunk. De megegyeztünk abban, hogy egy nap visszatérünk Visegrádra, és felkeressük a várat is.

A K jelzés meredeken ereszkedni kezdett, köves, kavicsos ösvényen óvatosan haladtunk a Duna felé.

Közel 2 km-es ereszkedést követően elhaladtunk a kálvária mellett, majd beértünk Visegrád utcácskái közé. Megcéloztuk a komp-kikötőt, ami pénztárában megkaptuk a 16. szakasz utolsó pecsétjét.

Néhány perc várakozás után felengedték az utasokat a kompra, majd elindultunk Nagymaros kikötője felé. Ezzel le is zártuk a Kéktúra 16. szakaszát.

 Visszatekintve a kompról a fellegvárra

 

 OKT 16 és néhány kitérő szintmetszete