Őszi Mátra újra

Idén sem volt ez másképp, Mátrafüredet és környékét céloztuk meg. Már korán útnak indultunk, hogy a füredi szállásunk elfoglalása előtt sétáljunk egyet Kékestetőn és Sástón is. Nagyon szép őszi idő volt, talán még melegebb is, mint az ilyenkor megszokott. Bár az elmúlt néhány évben mindig megállapítottuk, hogy melegebb van a megszokottnál...talán ez az időjárás lesz lassan a megszokott. Ezt talán a természet is érzi, és reagál rá. Október 20-a környékén már szinte az egész erdő arany színben pompázik, de idén mintha az ősz is csúszott volna, sok helyen még a nyári zöld volt az uralkodó.

 

 1014 m

Kékestető Magyarország legmagasabb pontja, de gondolom ezzel nem árulok el újdonságot. Erről a tényről a közismert, 1985-ben épült nemzeti színre festett kő is megemlékezik. Egy 1897-ben megjelent Mátrai kalauz ezt írja:

...a Mátra és Közép-Magyarország legmagasbb pontja a Mátra toronynál 1012 m, van ugyan egy ennél magasabb pont is, nyugat felé vagy 300 lépésre a 7-es határdombnál 1015,57 m, de ezt alig ismerik. A lapos, fával benőtt hegytetőtől kilátás csak a Mátra Egylet által 1888-ban épített és keményfán felül 1200 frt-ba került Mátra-Toronyról élvezhető. Eme nagyszabású, 20 m magas, kényelmes, 80 lépcsőn megmászható toronyból a Mátra gerinczének irányát kivéve, szabad kilátás nyílik minden irányban a Határ-kárpátokra le a végtelen alföldre... Kékestető nem is csúcs, de lankás lejtőjű hegytető. forrás: matrainfo.hu

Ezt a tornyot megtoldották egy menedékkunyhóval is, azonban a '30-as évek végére be kellett zárni, mert veszélyessé vált. A világháború alatt le is bontották. A helyzet sokáig nem változott, az 1960-ban megjelent későbbi útkikönyv már azt írja, hogy milyen érdekes, de az ország legmagasabb hegyén még kilátótorony sincs. Ha valaki a kilátásban akart gyönyörködni, azt csak külön engedély birtokában tehette meg a Távközlési Kutató Intézet kőből épült nyolc emelet magas épületéből.

 A Kékestetői TV-torony

A jól ismert TV torony 1981-ben épült, legmagasabb pontja eléri a tengerszint feletti 1200 méter magasságot is, maga a torony 180 méter magas. Az alsó szintek látogathatók, nyitott és zárt kilátót is találunk. A zárt - kávézóként is működő - szinten a panorámán kívül egy közel 8000 db-os egyedülálló minipalack gyűjteményt is megcsodálhatunk.

 Kékestetői panoráma

A TV-torony bejáratában egyébként üzemel egy emlékérme présgép is, amit már fel is tettünk a térképre. A környéken jónéhány geoládát is megkereshetünk, illetve felfedezhetjük a rozsdásodó, egykoron szebb időket is megéllt, elhagyatott síugró sáncot is, melyről egy korábbi bejegyzésben már írtunk.

 Ősz Kékestetőn

Utunkat a 24-es főúton lefelé haladva folytattuk. Elhagytuk Mátraházát majd néhány kilométer után megálltunk Sástó felújított parkolójában.

 2013-ban nagyszabású felújítás történt

Pár éve jártunk itt utoljára, azóta nagyon sok változás történt Sástón. 2013-ban leginkább uniós forrásból megújúlt a Mátra Kemping és a tó környéke is. A korábbi, eléggé elhanyagoltnak tetsző területet egy kellemes, hangulatos part váltotta fel. Az őszi avar, a vadkacsák és a nyugalom mást is megihletett.

 Én digitális géppel, ő ecsettel örökíti meg a tájat

 

 A csónakázó tó partja Sástón

Sástó korábban egy mocsaras terület volt, melyet leginkább a csapadék és a talajvizek tápláltak. Kedvelt pihenő helye volt a vonuló madaraknak, mivel nagy kiterjedésű sás állománnyal rendelkezett. Naná, hogy innen a név is. Kezdetben a horgászok találták meg maguknak a helyet, később a '60-as években kezdték kialakítani a ma ismert formáját, hogy a kirándulók is kedvüket leljék a helyben. Több tízezer köbméter földet mozgattak meg, és eltávolították a növényzet nagy részét is. A munkát Gyöngyös város polgárai társadalmi munkában végezték. Hogy a víz ne szivárogjon el, a gyöngyösi téglagyárból kapott anyagot döngélték a mederbe. A vízutánpótlás a közeli Farkas-kúti forrásból történik. Télen korcsolyázni lehetett a vízfelületen, nyáron csónakázni, és elkészültek a kis szigetek is, valamint az ezeket összekötő hidak. Valamint egy 10 méter magas kilátótornyot is felállítottak.

 Az új vasszerkezetes kilátótorony

 

 Kilátás a Sástói kilátóból

A fakilátót 1973-ban cserélték le a mostani, jól ismert 53 méter magas vasszerkezetre. Sokan nem tudják, hogy a torony Romániából került hazánkba, Algyőre, ahol fúrótoronyként akarták hasznosítani. Azonban kiderült, hogy a szerkezet nem felelt meg a szabványoknak, így nem állíthatták üzembe. Egy ötlettől vezérelve a szerkezet Sástóra került, ahol azóta már szimbólummá vált sárga színével és csigalépcsőivel.

 Fúrótorony

A mátrai kirándulásunk első napja lassan végéhez ért, elindultunk Mátrafüredre, hogy elfoglaljuk szállásunkat. Mivel a család is velünk tartott, nem akartunk a kempingben megszállni, de egy vagyont sem akartunk fizetni. Választásunk a mátrafüredi Diána Panzióra esett, amit nem bántunk meg, sőt. Ár-érték arányban nagyon rendben van a szállás, kedves a személyzet, tiszták a szobák, a természetjáró turista minden igényét kielégíti, bátran ajánljuk, ha a környéken kerestek szállást. A vacsora előtt azért még sétáltunk a környéken. Sokat jártunk már gyerekkorunkban is a Mátrában, Füreden is sokszor kirándultunk. Akkor sem és most sem maradhatott ki a Kozmáry-kilátó, ami Mátrafüred talán legismertebb látványossága.

 A Kozmáry-kilátó

 

A kilátót Kozmáry János gyöngyösi kereskedő, a Mátra Egylet telepgondnoka építette a Dobogó-hegyen. Az 1900-ban épült és építőjéről elnevezett kilátó 1939-ben kapta meg mai formáját, majd a két világháború között felújították. Kozmáry János vezetése alatt kezdett a település rendezett üdülőteleppé válni. Forrás: Wikipedia

 A Kékes és egy magányos felhő

Másnap korán keltünk, úgy terveztük, hogy még delelőtt letudjuk a túrát, melynek tervezett hossza 13-14 km közé esett. Azonban arra ébredtünk 7 óra körül, hogy szakad az eső. Már néhány nappal korábban tudni lehetett, hogy lesz eső, de csak kis mennyiséget jósoltak az Északi-Középhegység területére, ezért is lepett meg minket a csapadék mennyisége. Mintha dézsából öntötték volna. A kisebb esőt még kibírjuk mi is, és a felszerelésünk is, de most jobbnak láttuk, ha várunk, hátha alábbhagy. 10:30-kor jött el a mi időnk, elállt az eső. Tudtuk, hogy csúszós, dagonyázós út áll előttönk, de semmiképp nem akartunk a szálláson maradni. A túrát úgy terveztük meg, hogy két geoládát is megkeressünk, ráadásul mindkettő pompás panorámával kecsegtetett.

 A túra tracklogja

 Merre is induljunk? :)

A 14 kilométer végül csak 11.8 km lett, de erről majd később :) Hiába a rengeteg turistajelzés a környéken, ezt a két geoládát nem lehet kijelölt jelzéseken megközelíteni, így a térképre és a GPS-re kell figyelnünk az út nagy részén.

Eső áztatta pihenőhely

Utunk a piros-zöld jelzésen indult, enyhe emelkedővel. Lassan, óvatosan haladtunk, a talajt átáztatta az eső, a kövek csúsztak. Néhány száz méter után már le is tértünk jobbra, egy jelöletlen - és gyakran láthatatlan - erdei ösvényre.

Jelöletlen utakon

Ez a szakaz nem tartott sokáig, hamar betorkolltunk a piros négyzet által jelzett turistaútra. Ha kirándulásaid során esetleg eltévednél, és nem lenne nálad a térkép sem, kicsit megkönnyebbülhetsz, ha négyzet által jelölt turistaútra tévedsz. A négyzettel ugyanis a szálláshelyre, településre vezető utakat jelölik. A jelzés elhalad a már-már romos, elhanyagolt Peresi erdészház mellett is, amit még 2013-ban már egyszer érintettünk egy téli túra alkalmával. Akkor nem volt a környéken senki, most viszont mintha hangokat hallottunk volna odabentről.

Peresi erdészház - kár érte

Átvágtunk egy gázlón, elhaladtunk egy sorompó mellett, majd balra felkanyarodtunk ismét egy jelöletlen útra. A környéken a favágók munkájáról tanúskodtak a szanaszét heverő, fűrésszel levágott nagyobb ágak, fák. Hamarosan megérkeztünk a Száraz-Kesző melletti vízhozammérőhöz, majd elkezdtünk felkapaszkodni a vízmosás mentén.

Muflon

A távolban mozgás pillantottunk meg, egy magányos muflon vett észre minket, fülelt. De nem várt sokáig, ahogy szememhez emeltem a fényképezőt, már meg is fordult, és néhány elegáns ugrással eltűnt szemünk elől. Egy kicsit homályosan, és nem túl előnyös szögből azért sikerült megörökíteni :) Tovább haladtunk a Száraz-Kesző melletti csapáson, amikor a GPS ismét jelzett, hogy ezúttal jobbra kell kanyarodnunk, és  egy nyiladékon keresztül kell felfelé kapaszkodnunk. Elég meredek kaptató következett, de nagyon szép, szinte érintetlen, még a vízcseppektől csillogó erdőn keresztül haladtunk.

A nyiladékból visszatekintve a Sástói kilátó

Az igazi Őszi Mátra

A GPS egy ösvényen vezetett volna minket tovább, de inkább átvágtunk a "susnyán", hogy minél előbb első célunkhoz érkezzünk, a Holló-kőhöz. A Holló-kő egy terjedelmes, meredek sziklafal, melyet nem nagyon említenek az útikönyvek sem. A sziklamászók azonban már régóta űzik itt kedvenc sportjukat, és különböző fantázianevekkel látják el a kijelölt mászóútvonalakat.

Mászóútvonal

Nem nagyon értek a sziklamászáshoz, de kíváncsiságból utána olvastam, mit jelent a V+

Köztes biztosítások gyakori használata. Gyakran kettõs kötéltechnika alkalmazása szükséges. A fogások és állások ritkák, kicsik. Csak jó erõnlétû és tapasztalt mászónak ajánlott.

Szóval, ha Nándi már nagyfiú, ezzel a mászással is megbírkózott biztosan :) Megkerestük a sziklafal alatt elrejtett geoládát, majd a falat megkerülve, óvatosan felmásztunk a tetejére, ahonnan pazar kilátás nyílt a környező csúcsokra.

Panoráma a Holló-kőről

Rövid pihenőt tartottunk, és megszabadultunk esőkabátjainktól (befaltunk egy csúcs-csokit is), mivel addigra már a szemerkélés is elállt, sőt a nap is kisütött. A Holló-kő egy kevésbé ismert hely, de kezdik egyre inkább felfedezni. Ottjártunk előtt néhány héttel helyeztek ki egy információs táblát a kilátóhely közelébe, és már kijelölt (piros háromszög) turistaút vezet ide Pálosvörösmartról. A második geoláda innen durván 1.5 kilométerre a Rónya-bérc mellett lett elrejtve, el is indultunk megkeresni. A távolból néhány lövés hangját hallottuk, vadászok voltak. Az erdészeti információk szerint a szervezett vadászatok már lezajlottak, így kicsit aggódva ugyan, de folytattuk utunkat. Az ösvény nagyon szép sárgás-barnás, igazi őszi színekben pompázó erdőben haladt tovább, majd egy tisztáshoz ért. Itt pihenőpadokkal és vadetetővel találkoztunk, valamint egy jóminőségű erdei út vezetett vissza, Mátrafüred felé. Mi a tisztásról jobbra indultunk tovább, kis emelkedővel a Rónya-bérc irányába.

Az egykori kőkunyhó romjai

Elhaladtunk egy kőkunyhó romjai mellett. A hely egyébként az egyik állomása a Várak a Mátrában jelvényszersző mozgalomnak is. Néhány száz méter séta után kitárulkozott előttünk az igazi panoráma.

Szinte a világ tetején

Alattunk a Tekeres-völgy, szemben a Hajnács kő, a távolban a markazi víztározó, kicsit jobbra a visontai erőmű. Egy fényképre rá sem fér az a sok látnivaló ami a bérc szirtjeiről elénk tárul.

Kilátás a Rónya-bércről

 

Pihenő a bércen

Hosszú időt töltöttünk itt pihenéssel, nézelődéssel. Csak a prédára leső sasok vinnyogása szakította meg az idillt néha, illetve néhány lövés a távolból. A lövések viszont abból az irányból érkeztek, amerre visszafelé terveztük az utat, így jobbnak láttuk, ha kicsit módosítunk rajta. Hosszú évek óta járunk a Mátrába, de ezt a helyet egyikőnk sem ismerte eddig. De az biztos, hogy az egyik legszebb és legnagyobb nyugalmat árasztó helyek egyike a Rónya-bérc, ne hagyjátok ki. Hazafelé a korábban a tisztáson látott erdei úton mentünk, a Száraz-Kesző másik oldalán, majd pár km után ismét találkoztunk a piros és zöld jelzésekkel. Mátrafüred előtt még megálltunk a Csatorna patak partján pihenni 10 percet, ha gondolod, próbáld ki Te is, milyen egyet lazítani úgy, hogy csak a vizet nézed, és a csobogást hallgatod.

Megosztás: