A Rákóczi túrát a Kékes Turista Egyesület hozta létre és tartja karban. A teljesítésért egy nagyon szép fém kitűző jár, amennyiben a túrázó felkeresi mind a 20 érintőpontot, és azt az igazoló füzetben (mely a weboldalról letölhető) megfelelő módon igazolja. A legtöbb helyen ez egy pajzs alakú jelzést jelent, melyben 3 sárga négyzet különböző módon került felfestésre. A többi helyen az igazoló füzetben feltett kérdésekre kell a megfelelő választ megtalálni, és feljegyezni.

Már régóta szemeztünk ezzel a túramozgalommal. Talán azért is, mert a Mátra az egyik kedvenc helyünk, másrészt azért is, mert a 43 km egy teljesíthető táv, egy hosszú hétvége alatt letudható, így a sikerélmény is hamarabb megvan. De természetesen nem a loholás és a jelvény megszerzése volt az elsődleges cél, hanem a Mátra felfedezése a sárga sáv jelzésen haladva. Én már gyermekkorom óta gyakran járok a hegységbe, de ezen a túrán érintettem olyan helyeket, ahol még előtte sosem jártam. 

Az útvonal hivatalosan Parádsasvártól - Gyöngyösig tart, de bármilyen felosztásban és irányban teljesíthető. Mi Feri cimborámmal úgy logisztikáztunk, hogy parádi szállással - csillagtúrázva - 3 nap alatt járjuk be az utat.

Első nap autóval elmentünk Mátraházára, amit ott is hagytunk a parkolóban. Felmásztunk a sípályán a Kékestetőre, majd egy rövid pihenő után megkerestük az igazoló füzetben is említett fa oszlopot, melyről az első kérdést meg is fejtettük.

 

A napfelkelte a galyatetői elágazástól. Autóval mentünk Mátraházáig, majd onnan gyalog fel Kékesre a túra aznapi kiindulópontjához.

 

Felkapaszkodtunk a két kilométeres sípályán. Péntek lévén rajtunk kívül nem volt más az úton.

 

Balra a mindenki által jól ismert TV torony épülete, középen a kisebb kő torony a régi TV adó épülete. 

Annyi bizonyos, hogy ennél magasabbra nem kell mászni a túra során, viszont elég meredeken lejtett az út a következő állomásig a Som-nyeregig. Útközben megkerestünk egy korábban kihagyott geoládát is. Érdemes figyelni a sárga háromszög jelzést a Sor-Kői kilátópont felé. Nem nagy kerülő, de szép a kilátás.

 

Meredek ereszkedő a Som-nyereg felé. Nagyon száraz, porhanyós volt a talaj, észen kellett lenni.

 

Az őszi Mátra

A Som-nyereg után a jelzés elkanyarodik balra és párhuzamos halad a kékkel, egészen Mátraházáig. Megérkezve ellenőriztük, hogy az autó rendben van, szusszantunk egyet majd a főúton áthaladva ráálltunk ismét a sárgára. Ha esetleg fogytán lenne a víz a szanatúrium épületét elhagyva, a főút mellett van az ún. csapos forrás a kék kör jelzés mellett. Ez tulajdonképpen egy hagyományos kék nyomós kútfejjel ellátott forrás.

 

A Mátrai Gyógyintézet és a Kékestető

Hamarosan összefutunk egy újabb sárga háromszög jelzéssel, ami a Kecske-Bércre visz. Innen már nincs olyan tiszta kilátás, benőtték a fák, de egy geoládát le lehet vadászni.

Utunkat egy létrán átmászva a trianoni emlékmű és a wellness hotel parkjában folytattuk. Nem kell megijedni, erre halad a sárga jelzés, nem követtünk el birtokháborítást. A beton és és üveg rengetegből gyors léptekkel távoztunk, és hamarosan ismét az árnyékos erdei ösvényen haladtunk.

Igaz, ez sem tartott sokáig, mert pár perc után megérkeztünk a Hanák Kolos kilátóhoz. Úgy döntöttünk, hogy itt tartunk egy hosszabb ebédszünetet és főzünk valamit.

 

 

Hanák Kolos a Magyar Turista Egyesület egyik alapítója volt, az ő vezényletével készültek el az első jelzett turistautak a Mátrában.

Jóllakottan indultunk tovább. Picit elszámoltuk magunkat, úgy gondoltuk, hogy délben már Mátrafüreden leszünk, de addig még volt hátra pár kilométer. Mindegy, a lényeg, hogy az utolsó buszt elkapjuk Gyöngyösön, amivel visszajutunk az autóhoz Mátraházára.

Alig egy kilométert haladtunk csak, amikor megérkeztünk a következő ellenőrző ponthoz, a Rákóczi-Forráshoz. Pótoltuk a vizet a kulacsokban, illetve begyűjtöttünk 2 geoládát is mielőtt tovább indultunk.

A Rákóczi-Forrás hűs, friss vizével töltöttük meg a kulacsokat.

Innen már nem volt messze Mátrafüred. Ezt nem csak a térkép, de az élénkülő turista forgalom is alátámasztotta.

Egy igényes túrázó letörli a sarat a lábáról, mielőtt azt beteszi a településre.

 

Mátrafüred talán már túlságosan is közkedvelt parkja.

Végigmentünk a sétányon, a kápolna faláról lemásoltuk a szükséges információt az igazoló füzetbe, átkeltünk a főútvonalon, elsésáltunk a mezőgazdasági középiskola Téli Mátra túrák miatt is ismerős épülete mellett, majd a vadaspark kerítését követve haladtunk az egyenes erdei úton.

Onnan indultunk reggel. Már kezdtük érezni a lábunkban is ... 

 

A Pipishegy repülőtér

 

Jéé, ez a kulcsosház pedig fent van a Vandorbot.hu-n!

 

Hamarosan elhagytuk az erdőt és feltűnt előttünk a Szent Anna Kápolna ikonikus épülete.

 

 

A kápolna körüli tó már szinte teljesen elmocsarasodott, pedig a '90-es években még jelentősnek mondható volt a vízfelület. A domb oldalában egy remete barlang is található és természetesen geoláda is.

Egyre hosszabbra nyúltak a pihenőidők, ahogy kezdtünk elfáradni. Rénztünk a térképre, de nem lett jobb kedvünk :) Elég sok volt még hátra Gyöngyösig, és mindenképp el kellett érni az utolsó buszt, ha nem akartunk az állomáson éjszakázni.

Így hát egy gyors uzsonnázás után felkerekedtünk és nekiindultunk. A Sár-hegyet és a Cseplye-tetőt még meg kell mászni.

Az út hátralevő részén már nincs erdő, zavartalan kilátásban gyönyörködhetünk Gyöngyös és az Alföld felé.

 

 

 

Az utolsó kilométerek.

Hello Feri! Megérkeztünk, közel 27 km után (geoládázásokkal és kitérőkkel). Megkerestük a szobron elrejtett választ az igazolófüzet ide vonatkozó kérdésre, majd elsétáltunk a buszpályaudvarra. Megvettük a jegyeket, majd egy jó hideg (és cukros) kóla társaságában megvártuk a buszt.

Visszaérkezve a szállásra összeütöttünk egy kiadós vacsorát, majd a verandára kiülve hallgattuk a közeli réten összegyűlt szarvasok semmihez nem fogható bőgését.