Ilona-völgy

Nem múlhat el október úgy, hogy ne túráznánk egyet a Mátrában. Ez már gyerekkorom óta hagyomány, szinte minden évben elmentünk néhány napra, hogy az őszbe hajló erdők, hegyek, völgyek szépségében gyönyörküdjünk. De már itt a weboldalon is kezd hagyománnyá vállni, hisz ha ide vagy ide kattintotok, egye-egy "őszi Mátrás" beszámolót olvashattok.

Az idei őszi Mátrás hétvégénket barátokkal együtt töltöttük Parádsasváron. A három nap programja közt szerepelt az Ilona-völgy bejárása, illetve egy teljesítménytúra is a Mátrá lábánál. Ez a cikk az első napról szól, az Ilona-völgyet mutatom be.

A parádfürdői park, a zöld sáv jelzést követve jutunk az Ilona-völgybe.

A völgyet Parádfürdő felől érdemes megközelíteni. Ha autóval érkezünk, a települést elérve bal kéz felől egy nagyobb parkolót találunk, itt érdemes megállni. A zöld jelzést könnyen észrevehetjük, ezt követve indulunk el kelet felé, majd lekanyarodunk jobbra a Rákóczi-fa irányába.

Az egykor hatalmas - 9.5 méter törzsátmérőjű - kocsányos tölgy, a Rákóczi-fa torzója

Sajnos ma már csak a torzója látható a fának, nem túl régen egy elég kemény vihar kidöntötte a több száz éves fát. A hagyomány szerint az 1700-as évek elején Rákóczi ehhez a fához kötötte ki a lovát a felvidékre menet.

Az úton tovább haladva elérjük a Parádsasvári Hasadékot, és a kapun áthaladva becsatlakozik a sárga sáv jelzés és a tanösvény által használt jelzés is.

A tanösvény 6.5 kilométer hosszan - az Ilona-patak mentén haladva - mutatja be a Keleti-Mátra földani értékeit és a néhai ércbányászat emlékeit.

Mária-képoszlop

A zöld jelzésen tovább haladva hamarosan elérjük a Sándorrétet. Itt balra lekanyarodhatunk a P+ jelzésen, és átsétálhatunk akár Parádóhutára is. Mi az eredeti terv szerint a követtők a zöld útjelzőt, de hosszan elidőztünk, és rengeteg fotót készítettünk az őszi színekben pompázó erdőről.

Az úton ovatósan haladjunk, mert tetszik - nem tetszik, de előfordulhatnak autósok is, sajnos. Népszerű forrás van ugyanis a közelben, a Szent István csevicekút. Vasas - tímsós vizét leginkább fürdőkúraként használják, és már Mária Terézia korában is ismerték jótékony hatását. Különösen alkalmas nőgyógyászati panaszok enyhítésére, de például a parádi kórházban mozgásszervi vagy épp krónikus belgyógyászati panaszokkal orvoshoz forduló betegeket is kezelnek a kút vizével.

A Szent István csevicekút. Vize kicsi furcsa lehet elsőre, de mindenképp kóstoljuk meg.

A kútnál megálltunk egy picit pihenni, nézelődni, fotózni. Van itt egy szép esőbeálló, padokkal, ha épp hosszabb időre állnánk meg. 

A zöld jelzést követve hamarosan beérünk az Ilon-völgybe. Mellettünk az Ilona-patak csordogál, és hamarosan a műút is véget ér, és vele együtt szerencsére az autóforgalom is. 

A zöld jelzés mellett feltűnik a zöld kör is, melyet követnünk kell, ha az Ilona-vízeséshez tartunk. Az elmúlt napok bővizű esőzése miatt az emelkedők, csúszósak, sarasak voltak. Megszenvedtek a lányok is, de derekasan helytálltak, és a ruhák is megúszták "szárazon".

Kapaszkodó a sziklák és gyökerek között az Ilona-vízesés felé

Az Ilona-vízesés

Nagy volt a forgalom, sokan kilátogattak a völgybe ezen a szép őszi hétvégén. Időnként sorban kellett állnunk, hogy a vízátfolyások felett átívelő vastagabb fatörzseken, ideiglenes hidakon továbbsétálhassunk. A műút végétől még körülbelül 1 kilométert kell haladni a zöld kör jelzésen a vízesésig.

Az Ilona-vízesés hazánk legmagasabb vízesése a maga 10 méteres magasságával. Nem egy Niagara, de mégis nagyon szép látványt nyújt, főleg akkor, ha kiadós eső után keressük fel, ahogy mi is tettük.

Kicsit megpihentünk, ettünk egy-egy szendvicset, készítettünk néhány fényképet.

Egy jó tanács: mindig vigyázzunk arra, hogy a fényképezőnk optikáját védő sapkát biztos helyen tudjuk, és lehetőleg ne ejtsük be az alattunk több méterrel csordogáló patak kövei közé, ahová csak csúszós fákon, köveken keresztül vezet az út. 

Objektívsapka-mentő akció. Ne próbáld ki otthon, vagy az Ilona-völgyben!

 

A sikeres és szerencsére sérülésektől mentes akciót követően visszasétáltunk a zöld kör jelzésen, majd ismét rátértünk a zöld sáv jelzésre. Igen, tudjuk, hogy az igazi turista nem megy haza ugyanazon az úton, amelyiken érkezett, de aznap nem akartunk nagyobb kerülőt tenni. A másnapi teljesítménytúrára belemegítésnek ez a táv is megtette.

Visszaérve a szállásra lányok főzőcskézni kezdtek, mi fiúk úgy gondoltuk, hogy tüzet gyújtunk az udvaron, és sült szalonnával kisérjük le a jól megérdemelt sört. Nos, az élet úgy hozta, hogy a tűz megvolt, a sör is megvolt, de a szalonna helyett inkább bementünk a házba és a lányok főztjét kóstoltuk meg :)

Egy csodálatos szinte már-már történelmi emléket azért megmentettünk a tüzifa és a gyújtósnak szánt papírok közül:

 

Megosztás: